Szilágyszeg

Szilágyszeg (Sălățig)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Szilágyszeg
Rang	községközpont
Irányítószám	457295
SIRUTA-kód	142569
Népesség
Népesség	416 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	212
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 21′ 54″, k. h. 23° 08′ 14″47.365063, 23.13725847.365063°N 23.137258°EKoordináták: é. sz. 47° 21′ 54″, k. h. 23° 08′ 14″47.365063, 23.13725847.365063°N 23.137258°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Szilágyszeg (románul: Sălățig) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágy megyében, a Szilágy-patak mellett, Szilágycsehtől délre fekvő település.

Története

Szilágyszeg (Szilágy-Szeg) nevét 1377-ben említették először az oklevelek Syladzeg néven. A település birtokosai ekkor Várvölgyi János fiai Balázs, Máté és Bálint voltak.

1440-ben Sándorházi Tamást, Balázst és Jánost a kolozsmonostori konvent iktatta be itteni birtok negyedébe.

1492-ben II. Ulászló király perújítást engedélyezett a Szilágyszegi Pál és Bydeskúthi László, Miklós és Mihály testvérek közt folyó perben.

1549-ben Szilágyszegi Pál és Mihály és ifj. Pál birtoka volt.

1705-ben végzett összeíráskor nemesek voltak a településen Dobai Sándor, Újvári Gergely, Nagy Lajos, Török Sámuel, Kiss Sándor, László, István és János, Kis János, József és Veress Zsigmond voltak.

1718-ban ilosvai Dobai György és neje Szécsi Judit gyermekei osztoztak meg a szüleiktől kapott birtokrészen.

1732 előtt szilágyi Szegen Fodor András és neje szécsi Guti Zsuzsánna, majd ezek örökösei Fodor Zsigmond, János és Kata a település birtokosai. Az örökösök a birtokot 1733-ig felosztatlanul használták.

A tatárjárás idejéről fennmaradt szájhagyomány szerint a Bőnyéről és Sándorházáról a lakosok a tatárok elől a közeli erdőkbe menekültek, s a megmaradt lakosság később Szilágyszegre költözött.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint 523 lakosából 303 román, 204 magyar anyanyelvű.^[1]

Nevezetességek

• Református temploma - 1809-ben bővítették.
• Görögkatolikus fatemploma. - Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
• az Árkosi Benkő család kúriája (jelenleg étterem és önkiszolgáló bolt)^[forrás?]
• a Horváth család kúriája (jelenleg orvoslakás és háziorvosi rendelő)^[forrás?]
• a református egyház által építtetett Iszákosmentő Központ (nincs intézményesítve)^[forrás?]

Jegyzetek

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 440–447. o. Online elérés