Sziklay Erika
| Sziklay Erika | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1934. március 4.[2] Rákospalota |
| Elhunyt | 2019. február 25.[1] (84 évesen) |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Hangszer | énekhang |
| Hang | szoprán |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Hungaroton |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sziklay Erika; Silbernagel (Rákospalota, 1934. március 4. – 2019. február 25.) énekművész (szoprán), énektanár.
A 20. századi dalirodalom, különösen a második bécsi iskola vokális műveinek kiváló előadója, népszerűsítője. Számtalan kortárs magyar művet mutatott be.
Életútja
Édesapja, Silbernagel Viktor zenetanár volt, édesanyja, Miller Irma zongoraművésznek tanult.[3]
1952 és 1957 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, ahol László Géza és Kapitánffy Istvánné voltak tanárai, ezután a Zeneakadémia hallgatója volt 1957 és 1960 között, ahol Maleczky Oszkár tanítványa volt.
1960-tól az Országos Filharmónia szólistájaként működött, 1964-től a Zeneakadémia énektanszakának adjunktusa, később egyetemi docense lett. Tanítványai voltak többek között: Kukely Júlia, Kertesi Ingrid, Bátori Éva, Szendrényi Katalin, Bellai Eszter, Szonda Éva, Felber Gabriella, Váradi Zita, Szabóky Tünde, Fekete Attila és Meláth Andrea.
Kitüntetései
- Liszt Ferenc-díj (1969)
- Érdemes Művész (1975)
- Bartók-emlékérem (1981)
- Liszt Ferenc-emlékérem (1986)
- Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1996)
- Liszt Ferenc-emlékgyűrű (2000)
- Grand Prix de Disque-díj (több alkalommal)
Jegyzetek
- ↑ Elhunyt Sziklay Erika énekművész, a Zeneakadémia egykori docense fidelio.hu, 2019. február 26.
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése az esztergomi polgári házassági akv. 13/1916. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. július 27.)
Források
- Magyar színházművészeti lexikon
- Sziklay Erika Archiválva 2020. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben Napút 2003, napkut.hu
Komolyzeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
