Sidó Ferenc

Sidó Ferenc
Született	1923. április 18. Vágpatta
Elhunyt	1998. február 6. (74 évesen) Budapest^[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	asztaliteniszező sportvezető edző labdarúgó
Kitüntetései	ETTU Hall of Fame (2015)
Sírhelye	Farkasréti temető (60/2-főút-4)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sidó Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sidó Ferenc (Vágpatta, 1923. április 18. – Budapest, 1998. február 6.) kilencszeres világbajnok asztaliteniszező, labdarúgó, edző, sportvezető.

Sportolói pályafutása

Számos sportágban és egyesületben versenyzett. Pályafutását 1935-ben a Pozsonyi TE asztaliteniszezőjeként és labdarúgójaként kezdte. 1943-tól 1944-ig a DVTK labdarúgócsapatának kapusa volt, 1946-tól 1947-ig az Elektromos csapatában röplabdázott.

1940-ben az UTE asztaliteniszezőjeként került be a magyar válogatottba. Több alkalommal váltott egyesületet,^[2] de 1947-től kezdve már csak ebben a sportágban versenyzett. A második világháború utáni magyar asztaliteniszezés meghatározó egyénisége. 1940-től 1961-ig összesen százkilencven alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, ez idő alatt a világbajnokságokon összesen huszonhat érmet – köztük kilenc aranyérmet – nyert. Az 1953. évi bukaresti világbajnokságon egyesben, férfi párosban és vegyes párosban is világbajnoki címet szerzett. Itt elért világbajnoki címe egyben pályafutása legjobb egyéni eredménye is. 1958-ban a sportág első Európa-bajnokságán tagja volt az Európa-bajnokságot nyert magyar csapatnak. Az aktív sportolástól az 1961. évi pekingi világbajnokság után vonult vissza.

Sporteredményei

Világbajnokságokon

kilencszeres világbajnok:
- 1949, Stockholm:
  - vegyes páros (Farkas Gizella)
  - csapat (Kóczián József, Soós Ferenc, Várkonyi László)
- 1950, Budapest:
  - férfi páros (Soós Ferenc)
  - vegyes páros (Farkas Gizella)
- 1952, Bombay:
  - vegyes páros (Angelica Rozeanu^[3])
  - csapat (Gyetvai Elemér, Kóczián József, Szepesi Kálmán)
- 1953, Bukarest:
  - egyes
  - férfi páros (Kóczián József)
  - vegyes páros (Angelica Rozeanu)
kilencszeres világbajnoki 2. helyezett:
- 1947, Párizs: férfi egyes
- 1950, Budapest: csapat (Farkas József, Kóczián József, Soós Ferenc, Várkonyi László)
- 1951, Bécs:
  - férfi páros (Kóczián József)
  - csapat (Farkas József, Kóczián József, Szepesi Kálmán)
- 1953, Bukarest: csapat (Gyetvai Elemér, Kóczián József, Sebők Miklós, Szepesi Kálmán)
- 1957, Stockholm: csapat (Berczik Zoltán, Földy László, Gyetvai Elemér, Péterfy Miklós)
- 1959, Dortmund:
  - egyes
  - csapat (Berczik Zoltán, Bubonyi Zoltán, Földy László, Pigniczky László)
- 1961, Peking: férfi páros (Berczik Zoltán)
nyolcszoros világbajnoki 3. helyezett:
- 1948, London: vegyes páros (Angelica Rozeanu)
- 1950, Budapest: egyéni
- 1951, Bécs: egyéni
- 1955, Utrecht:
  - egyes
  - férfi páros (Kóczián József)
  - csapat (Földy László, Kóczián József, Somogyi József, Szepesi Kálmán)
- 1957, Stockholm: férfi páros (Gyetvai Elemér)
- 1961, Peking: csapat (Berczik Zoltán, Földy László, Péterfy Miklós, Rózsás Péter)

Európa-bajnokságokon

háromszoros Európa-bajnok
- 1958, Budapest: csapat (Berczik Zoltán, Bubonyi Zoltán, Földy László, Gyetvai Elemér)
- 1960, Zágráb:
  - férfi páros (Berczik Zoltán)
  - csapat (Berczik Zoltán, Bubonyi Zoltán, Földy László, Halpert Tamás)
Európa-bajnoki 2. helyezett:
- 1958, Budapest: vegyes páros (Kóczián Éva)

Főiskolai világbajnokságokon

háromszoros főiskolai világbajnok
- 1951, Berlin:
  - férfi páros (Kóczián József)
  - vegyes páros (Farkas Gizella)
  - csapat (Kóczián József, Szepesi Kálmán)
főiskolai világbajnoki 2. helyezett
- 1951, Berlin: egyes

Magyar bajnokságokon

harmincegyszeres magyar bajnok:
- egyes: 1947, 1948, 1951, 1953, 1954
- férfi páros: 1946, 1947, 1948, 1949, 1950, 1951, 1953, 1955, 1960, 1961
- vegyes páros: 1941, 1942, 1944, 1949, 1950, 1951, 1956, 1958, 1961
- csapat: 1940, 1948, 1949, 1950, 1952, 1954, 1961

Edzői és sportvezetői pályafutása

1967-ben a Testnevelési Főiskolán edzői, 1972-ben mesteredzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után 1962-ben, majd 1966 és 1968 között a magyar válogatott játékosedzője, egyúttal 1963-ig a Magyar Asztalitenisz Szövetség országos szakfelügyelője lett. 1968-tól 1988-ban történt nyugalomba vonulásáig a Budapesti Spartacus vezetőedzője volt. Irányítása alatt a Budapesti Spartacus kilenc magyar bajnoki címet nyert. Tanítványai közül Klampár Tibor és Jónyer István világbajnokok lettek. Nyugalomba vonulása után a veterán sportolókat tömörítő szervezet, a Swaythling Club vezetője és a Európai Asztalitenisz Szövetség elnökségi tagja lett. 1992-től a Halhatatlanok Klubjának tagja.

Főbb művei

Az asztalitenisz edzésrendszere (Lakatos Györggyel és Várkonyi Lászlóval, Budapest, 1956)

Díjai, elismerései

Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozat (1947)^[4]
Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)^[5]
A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)^[6]
Szocialista Munkáért Érdemérem (1953)^[7]
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)^[8]
Az európai asztalitenisz hírességek csarnokának tagja (2015)^[9]

Külső hivatkozások

Interjú Sidó Ferenccel a Sportmúzeum honlapon
Sidó Ferenc a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség honlapján
Sidó Ferenc sírja a Farkasréti temetőben

Jegyzetek

↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
↑ Egyesületei asztaliteniszezésben: 1935-től a Pozsonyi TE, 1939-től a Duna SC, 1940-től az UTE (Újpesti Torna Egylet), 1941-től a WMTK (Weisz Manfréd Vállalatok Testedző Köre), 1943-tól a Diósgyőri Mávag, 1945-től az Elektromos, 1946-tól ismét a Duna SC, 1947-től a Mezőkémia, 1949-től a Kőbányai Lombik, 1950-től a Budapesti Honvéd, 1953-tól a Munkaerőtartalékok SE, majd 1954-től a Budapesti Vörös Meteor.
↑ Tizenhétszeres világbajnok román asztaliteniszező
↑ Kitüntetések a sportban. Népsport, III. évf. 245. sz. (1947. december 16.) 1. o.
↑ Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.
↑ Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
↑ Sportemberek kitüntetése. Népsport, IX. évf. 225. sz. (1953. november 10.) 1. o.
↑ Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
↑ Tizenegy magyar az ETTU Hírességek Csarnokában. www.moatsz.hu (2015. október 5.) (Hozzáférés: 2015. október 10.) arch

Források

Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2
Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 1127. o. ISBN 963-547-414-8
Ki kicsoda a magyar sportéletben?: III. kötet (S–Z). Szekszárd: Babits. 1995. 43. o. ISBN 963-495-014-0
Asztalitenisz egyéni és páros országos bajnokok (PDF)
Magyar asztalitenisz csapatbajnokok (PDF)
A Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség adatbázisa