Sárvásári református templom

Sárvásárt 1219-ben említik először a források, villa Shulusth néven, majd az 1391-ből származó okiratokban már királyi birtokként szerepel, Salwasara néven. 1461-től Bánffy birtok.

Története és leírása

Középkori temploma és plébániája volt. A régi torony nélküli templom egyenes záródású szentélye támpillérekkel volt erősítve. Köríves ablakai, diadalíve a tatárjárás előtti időkre utaltak.

Középkori templomát, 1834-ben tűzvész pusztította el és 1835-ben emeltek új templomot helyébe, bár nem pontosan ugyanoda. Az építkezés során a régi vakolat alatt festett szentképeket és görög betűs feliratokat találtak.

A mai templomban látható a régi templomból átmentett festett kazetta töredéke. A torony északi falában egy feketére festett római kori faragott dombormű került beépítésre.

Források

Horváth Zoltán György–Gondod Béla: Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével (Romanika kiadó, 2006.)
Várady Péter-Borbély Anikó: Erdély magyar templomai - Kalotaszeg (Unikornis kiadó, 1991)
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6