Páneurópai folyosók
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A páneurópai közlekedési folyosókat (más néven: Helsinki-folyosókat[1]) az 1994-es és 1997-es európai közlekedési miniszteri konferenciákon jelölték ki. A tíz kijelölt folyosó a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) kiterjesztése Kelet-Európa (az akkori Európai Unió szomszédos államai) irányába. A folyosók kijelölésének célja jó közlekedési kapcsolatok kiépítése volt az EU és szomszédai között, a hatékony és biztonságos közlekedési rendszer révén, segítve az utasok és áruk hatékony szállítását, és ezáltal a versenyképességet és a gazdasági növekedést.
Az Európai Unió bővítése révén ezek a folyosók ma már nagyrészt az EU területén haladnak, így a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) részét képezik.[2]
Történelem
Az 1990-es évek elején, a rendszerváltás után egy sor pán-európai közlekedési konferenciát tartottak azzal a céllal, hogy azonosítsák Kelet-Európa infrastruktúra-fejlesztési szükségleteit, és kidolgozzanak egy stratégiát Európa összes közlekedési hálózatának integrálására.
Az első, 1991-ben Prágában megrendezett konferencia eredményeként egy közlekedési folyosókon alapuló megközelítésben állapodtak meg. A második konferencián (1994, Kréta) kilenc páneurópai közlekedési folyosót jelöltek ki: ezek Kelet-Európa fő közlekedési tengelyei, és ezekre kívánták összpontosítani a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat. A harmadik konferencián (1997, Helsinki) a balkáni államok lobbizásának köszönhetően egy tizedik folyosót is kijelöltek. (Ugyanitt négy „páneurópai közlekedési területet” is kijelöltek, amelyek tengeri medencéket foglalnak magukba.)[3]
Folyosók
Összesen tíz páneurópai közlekedési folyosót jelöltek ki. Ezek közúti-vasúti folyosók, kivéve a VII-es számút, amely vízi folyosó.[3]
# | Útvonal | Hossz (km) |
---|---|---|
I | Helsinki – Tallinn – Riga – Kalinyingrád – Gdańsk és Vilnius – Varsó | 550 |
II | Berlin – Poznań – Varsó – Breszt – Minszk – Szmolenszk – Moszkva – Nyizsnyij Novgorod | 1830 |
III | Berlin/Drezda – Wrocław – Katowice – Krakkó – Lviv – Kijev[4] | 1640 |
IV | Drezda/Nürnberg – Prága – Brno – Pozsony – Győr – Budapest – Arad – Craiova – Szófia – Plovdiv – Isztambul[5] | 3258 |
V | Velence – Trieszt/Koper – Ljubljana – Maribor – Budapest – Ungvár – Lviv – Kijev | 1600 |
VI | Gdańsk – Grudziądz – Toruń – Zebrzydowice – Zsolna | 1800 |
VII | A Duna[5] és elérhető az Északi-tenger a Rajna–Majna–Duna-csatornán keresztül Magyar kikötői : Győr-Gönyű, Komárom, Budapest-Csepel, Dunaújváros, Baja, Mohács Teljes szakasz: Rotterdam - Mainz - Frankfurt - Bamberg - Regensburg - Passau - Linz - Bécs - Pozsony - Győr-Gönyű - Budapest-Csepel - Dunaújváros - Baja - Mohács - Belgrád - Silistra - Konstanca - Galat - Izmail | 2415 |
VIII | Durrës – Tirana – Szkopje – Bitola – Szófia – Plovdiv – Dimitrovgrad – Burgasz – Várna[5] | 1300 |
IX | Helsinki – Viborg – Szentpétervár – Moszkva – Kijev – Ljubasevka – Chișinău – Bukarest – Dimitrovgrad – Ormenio – Alexandrúpoli[5] | 6500 |
X | Salzburg – Ljubljana – Zágráb – Belgrád – Niš – Szkopje – Szaloniki. | 2360 |
Páneurópai folyosók Magyarországon
- A IV. folyosó az osztrák és szlovák határtól Budapesten keresztül Románia felé halad, 487 km vasútvonalat és 410 km közutat tartalmaz.
- Az V. folyosó a délnyugati országhatártól északkeleti irányban halad. A fő ág Szlovénia, az V/B és V/C ág Horvátország felől lépi át az országhatárt, és Budapesten egyesülve folytatódik Ukrajna felé. A vasúthálózat 996 km, a közúthálózat 784 km hosszú.
- A VII. folyosó a Duna Ausztriától Romániáig terjedő vízi útja, mely magyarországi szakaszának hossza 378 km.
- A X. folyosó X/B ága Budapestről indul, Szerbia határáig a vasúti szakaszok hossza 156 km, a közúti szakaszoké 171 km.
Jegyzetek
- ↑ angolul Helsinki corridors
- ↑ Transeuropäisches Verkehrsnetz und Paneuropäische Verkehrskorridore (német nyelven). Szászország. [2011. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
- ↑ a b The Pan-European Corridors (angol nyelven). TRACECA National Secretariat from Romania. [2010. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
- ↑ EU-Sekretariat für den PanEuropäischen Verkehrskorridor III (német nyelven). Szászország. (Hozzáférés: 2012. április 2.)[halott link]
- ↑ a b c d e Elena Ilie: Bulgaria focuses on pan-European transport corridors (angol nyelven). Railway Pro, 2011. július 20. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
További információk
- Maps Trans European Networks[halott link], The International Maglevboard e.V. (angol)
- Paneuropäische Verkehrskorridore und Verkehrsgebiete[halott link], Bundesministerium für Verkehr, Bau und Stadtentwicklung (német)
- Közlekedésportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap