Pálházi Állami Erdei Vasút

Pálházi Állami Erdei Vasút
A Pálházi erdei vasút egy C-50-es mozdonya Kőkapu megállónál személyvonattal (Kép: Birincsik József)
Általános adatok
Ország	Magyarország
Hossz	7,0 km
Történelmi adatok
Építés	1888–1924
Személyszállítás elindulása	1958
Teherszállítás elindulása	1888
Műszaki adatok
Nyomtávolság	760 mm
Maximális sebesség	20 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálházi Állami Erdei Vasút témájú médiaállományokat.

Pálházi Állami Erdei Vasút
Jelmagyarázat volt Hegyközi Kisvasút Kenézlő felé 0 Pálháza fűtőház Pálháza ipartelep volt Hegyközi Kisvasút Füzérkomlós felé Kishuta Kemencepatak volt erdészeti leágazás a Komlósi-völgy felé Komlósi-völgy Kavicsváltó kitérő Kőkapu alagút Kőkapu 7 Rostalló

A Pálházi Állami Erdei Vasút kisvasút Magyarországon, a Zempléni-hegységben.

A kisvasút napja augusztus harmadik szombatja, üzemeltetője az Északerdő Zrt.

Építése

A Pálházi Állami Erdei Vasút Magyarország legrégibb erdei kisvasútja. Eredetileg, mint azt régi neve is jól mutatja, „lóüzemű görpálya” volt. Építését Károlyi István gróf kezdeményezte 1888-ban. A 7 kilométeres sínpárt 700 mm nyomtávval, 5 kg/folyóméter tömegű sínekkel fektették le a pálházi fűrészüzem és Kőkapu között. Mivel a pálya Kőkaputól 5–20‰-kel lejtett a fűrészüzem felé, az üres kocsikat felfelé lóval vontatták, a rakottakat pedig gravitációsan juttatták le a fűrészüzemig. A kocsikat csak fékezni kellett.

A vonalat úgy hosszabbították meg, hogy 1903-ban 37 méter hosszú alagutat ástak a kőkapui kastély alatt.^[1] A megtoldott, 11 km-es fővonal új végállomása „Susulya” lett. 1902-ben helyezték üzembe az első gőzmozdonyt. Mindössze négyéves használat és több erdőtűz után 1906-ban visszaálltak a lóvontatásra. 1924-ben átadták a Sátoraljaújhely–Pálháza–Füzérkomlós útvonalon közlekedő Hegyközi Kisvasutat. Ennek a vonalnak a megnyitása sokat lendített a pálházi vasúton is: bár a 760 mm-es nyomtáv miatt az árukat át kellett rakni, de így sokkal messzebbre lejuthattak. 1947-ben állami tulajdonba került, és üzemeltetését az Állami Erdőgazdaság vette át. A pályát 760 mm nyomtávolságúra építették át. 1948-ban ismét áttértek a gőzvontatásra. 1956-ban gondoltak először a személyforgalom megindítására, és ehhez korszerűsítették a hálózatot. A síneket 13 kg/folyóméteresekre cserélték, és beszerezték az első C-50-es mozdonyt. A menetrendszerű személyforgalmat 1958-ban indították meg. Mivel 1980-ban megszüntették a Hegyközi Kisvasutat, ennek a vonalnak a forgalma is visszaesett, és az erdőgazdaság „üzemszünetet” rendelt el: ez 9 évig tartott. 1989. augusztus 15-én társadalmi összefogással újraindították a vasutat. 1990-ben felújították a pályát és az alagutat, így a vasút újabb 1 km-rel hosszabb szakaszon járhatott a Kőkaputól a rostallói turistaházig. 1996-ban a vonal másik végét is meghosszabbították 1,3 km-rel az Iparteleptől Pálházáig. Ehhez a lebontott Hegyközi Kisvasút egy rövid szakaszát élesztették újjá.

Ma a vasút csak turisztikai céllal üzemel, éves forgalma 40–50 ezer utas, ennek egy jelentős része általános iskolások, mivel több iskola rendszeresen szervez a környéken többnapos osztálykirándulásokat.

Megállóhelyek

A menetidő (m.i.) percben van megadva. A menetrend: innen érhető el

Járműállomány

• C-50-es dízelmozdony: 3 darab található a vasútüzemen. A pályaszámuk: C01-401, C01-402, C01-403
• 3 darab zárt személykocsi
• 1 darab nyitott személykocsi
• 5 darab nyári személykocsi

Nevezetességek és látnivalók a vasút környékén

• Kőkapu, Rostalló, Hollóháza

Jegyzetek

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Pálházi Állami Erdei Vasút témájú médiaállományokat.

• A Pálházi kisvasút üzemeltetőjének oldala
• Kőkapu
• A PÁEV információs táblája