Lanciano

Lanciano
Lanciano központja
Lanciano címere Lanciano zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Abruzzo
Megye	Chieti (CH)
Frazionék	Camicie, Colle Campitelli, Colle Pizzuto, Costa di Chieti, Follani, Fontanelle, Gaeta, Iconicella, Madonna del Carmine, Marcianese, Nasuti, Re di Coppe, Rizzacorno, Sabbioni, San Iorio, Santa Croce, Santa Giusta, Santa Liberata, Santa Maria dei Mesi, Sant’Amato, San Nicolino, Sant’Egidio, Sant’Onofrio, Serre, Serroni, Spaccarelli, Torre Marino, Torre Sansone, Villa Andreoli, Villa Carminello, Villa Elce, Villa Martelli, Villa Pasquini, Villa Stanazzo.
Védőszent	Szűz Mária
Irányítószám	66034
Körzethívószám	0872
Forgalmi rendszám	CH
Testvérvárosok	Lista Nusco Berazategui Vaughan Perho Qala Visegrád
Népesség
Teljes népesség	33 944 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	541,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	265 m
Terület	66,12 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 13′ 52″, k. h. 14° 23′ 26″42.231211111111, 14.39046944444442.231211°N 14.390469°EKoordináták: é. sz. 42° 13′ 52″, k. h. 14° 23′ 26″42.231211111111, 14.39046944444442.231211°N 14.390469°E
Elhelyezkedése Chieti térképén
Lanciano weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lanciano témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lanciano község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Chieti megyében.

Fekvése

A megye északi részén fekszik. Határai: Atessa, Castel Frentano, Fossacesia, Frisa, Mozzagrogna, Orsogna, Paglieta, Poggiofiorito, Rocca San Giovanni, San Vito Chietino, Sant’Eusanio del Sangro és Treglio.

Története

Az ókorban a frentanusok alapították Anxanum néven. Alapítója valószínűleg az a Solimus volt, aki i. e. 1181-ben, a trójai háborúk után Aineiásszal Itáliába menekült. A frentanusok idején az itáliai görög telepesek érdekszférájába tartozott, majd a szamnisz háborúk során Róma szövetségese lett. Ennek eredményeképpen municipiumi rangot kapott és a Pescarát Apuliával összekötő út egyik fontos kereskedővárosa lett.

A legendák szerint a városban született Longinus római centurio, aki Jézus oldalába döfte lándzsáját. A város nevét is innen származtatják, hiszen a lanciano olasz nyelven lándzsát jelent. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a várost előbb a gótok, majd 571-ben a longobárdok pusztították el. A longobárdok később újjászervezték a települést, megépítették erődítményét is. 610-ben a bizánciak hódították meg, akik a Teatei Hercegséghez csatolták.

A 8. században a frankok hódították meg, akik a Spoletói Hercegséghez csatolták. 1060-ban a normannok érkezésével a Szicíliai Királyság része lett. 1340-ben a mai Abruzzo legnépesebb települése volt 6500 lakossal. Kiváltságai között szerepelt, hogy kikötőjének bevételeiből a vatikáni bazilikát támogatta. Többször is háborúban állt a szomszédos Ortonával. A 17. századtól nemesi birtok volt. 1799-ben támogatta a tiszavirág-életű Parthenopéi Köztársaságot. 1860-ban az egyesült Olasz Királyság része lett.

Népessége

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói

• Santa Maria del Ponte-templom – nevét a hídról kapta, melyre épült. Egy 8. századi Szűzanya szobrot őriz, amely a bizánci ikonrombolás idején került ide.
• Santa Maria Maggiore-templom – 1227-ben épült, majd 1540-ben barokkosították.
• San Francesco-templom – 1258-ban épült egy 7. századi templom alapjaira
• Sant’Agostino-templom – 1270-ben épült
• Torri Montanare – a 11. században épült városfalak maradványa
• Porta San Biagio – a város egykori kilenc kapujának egyike.

Testvérvárosa

• Qala, Málta (2005) valamint Visegrád, Magyarország (2006)

Jegyzetek

Források

• Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181 
• Di Gregorio, Luciano. Abruzzo. Bradt (2010). ISBN 9781841622705 
• Comuni-Italiani
• Italy World Club

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Lanciano témájú kategóriát.