Lélek-lyuk

Lélek-lyuk
A Lélek-lyuk lezárt bejárata
Hossz	43,5 m
Mélység	? m
Magasság	? m
Függőleges kiterjedés	? m
Tengerszint feletti magasság	? m
Ország	Magyarország
Település	Sály
Földrajzi táj	Bükk-vidék
Típus	mesterséges üreg
Lelőhely-azonosító	23931
Elhelyezkedése
Lélek-lyuk Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 54″, k. h. 20° 38′ 02″47.981533333333, 20.63376666666747.981533°N 20.633767°EKoordináták: é. sz. 47° 58′ 54″, k. h. 20° 38′ 02″47.981533333333, 20.63376666666747.981533°N 20.633767°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lélek-lyuk témájú médiaállományokat.

A Lélek-lyuk mesterséges üreg, amely egyes kutatók szerint a honfoglalás előtt készült. Riolittufába faragott pinceszerű helyiség, melynek tetején kisméretű sáncvár nyomai találhatók. A Bükki Nemzeti Parkban van.

Leírás

Sálytól 3 km-re északra, Latorpusztán, a Kecet-hegy déli lejtőjén, a Vízfőtető aljában eredő forrásokkal szemben található. A riolittufába vájt pinceszerű helyiséget a helyi lakosok és többnyire a vele foglalkozó irodalom is Lélek-lyuknak nevezi, de készítési ideje és oka nem ismert. A Lélek-lyuk négy részre tagolódó sziklahelyiség. A belsejébe vezető folyosó elejénél széles kürtő nyílik. A majdnem függőlegesen faragott kürtő a dombtetőre vezet.

Előfordul irodalmában Lélek-lyuk (Dely 1970), Léleklyuk (Kolacskovszky 1934) és Léleklyuk-barlang (Mihály 1978–1979) neveken is. A Lök-völgyi-barlangot szintén nevezték Lélek-lyuk és Léleklyuk neveken.

Kutatástörténet

Az üreget először, 1891-ben Bartalos Gyula írta le részletesen, a leírásában megemlítve a kürtőben látható rovásírást is. A Turisták Lapja 1934. évi évfolyamában napvilágot látott Kolacskovszky Lajos publikáció szerint a Latorútpuszta feletti, pontosan a sályi vízfőnél lévő, nagy méretű és mesterséges Léleklyuk lehet, hogy mindennél jobban bizonyítja a kaptárkövek eredetét. A Léleklyuk kb. 24 lépés hosszú, előcsarnokból, pitvarból, gádorból és deréküregből áll. Oldalága 10 lépés hosszú. A falakon sok, különböző méretű fülke és vakablak látható. A nagyobb vakablakok két arasznyi mélyek.

A folyosóból hosszú, fekete kürtő vezet ki a dombtetőre. A hó, a szél és az esővíz azon keresztül jut be az üregbe. És talán ugyanitt járnak be és ki azoknak az árnyai is, akiknek a hamvait egykor itt, a Léleklyukban helyezték el. Az üreg neve egyértelmű, Léleklyuk, ami annyit jelent, hogy szellemtanya. A kürtő falában kb. 5 m magasan betűalakú bevésések vannak, amelyek persze elmosódottak és megkopottak. Ezek a furcsa bevésések lehet, hogy útbaigazítást nyújtanak arról, hogy kik faragták a kaptárköveket és a Léleklyukat. A véseteket lefényképezni és a vésetek titkát megfejteni eddig még senki nem próbálta. A kaptárkövek és a Léleklyuk fülkéiben kelta hamvak voltak.

A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában olvasható egy Schőnviszky László által írt ismertetés az üregről. A rövid leírás szerint Kácsfürdő határában található a Léleklyuk és Schőnviszky Lászlónak nincs az üregről több információja. 1964-ben Saád Andor és Mihály Péter mérték fel az üreget és másolták le a rovásírást. Az 1970-ben megjelent Bükk útikalauzban az van írva, hogy Sálytól É-ra fakad a Vízfő, amely felett a hegyoldalban nyílik a Lélek-lyuk kicsi, de érdekes ürege.

Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben, Kácsfürdőn lévő üreg Lélek-lyuk néven. A barlangnévmutatóban meg van említve 2 publikáció, amelyek foglalkoznak az üreggel. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Lélek-lyuk a Bükk hegységben, Sályon helyezkedik el. A Lator-vízfőtől K-re kb. 100 m-re, az út bal oldalán van a bejárata. A mesterséges üreg 39 m hosszú és 10–12 m mély. A kézirat üregre vonatkozó része 2 publikáció alapján lett írva.

Az 1977-ben napvilágot látott Bükk útikalauzban publikálva lett, hogy a Lélek-lyuk érdekes, de mesterséges üreg. A Vízfő közelében, a hegyoldalban van a bejárata. Az 1979-ben megjelent Barlangok a Bükkben című kiadványban meg van említve, hogy a Lélek-lyuk a Lator-vártól ÉNy-ra helyezkedik el. A bizonytalan eredetű üreg vízszintes és függőleges részből áll. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 111-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben nem szerepel. 1994-ben Baráz Csaba térképezte fel és rajzolt alaprajzi térképet és keresztmetszetet az oldalágról a kürtőnél.

Eszterhás István 2005-ben írt több oldalas tanulmánya összefoglalja az addigi ismereteket az üregről. Ebben említve van egy 1962-es Saád Andor térkép, de az irodalomjegyzékben említett három Saád Andor tanulmányból kettő még csak meg sem említi az üreget. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő Sályon elhelyezkedő és 23931 lelőhely-azonosítójú Lélek-lyuk a mesterséges üregként nyilvántartott régészeti lelőhelyek közé van sorolva.

Képgaléria

• 
  A bejárata
• 
  A kürtője
• 
  Denevér a falon
• 
  Alvó denevér a falon függeszkedve
• 
  Alvó pillangó a falon
• 
  Mennyezetének részlete
• 
  Alvó denevér a mennyezeten

Irodalom

• Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti–történeti kutatásai. Agria (Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis), 1997. (33. köt.) 208–214. old.
• Bartalos Gyula: Egervidéki „kaptár-kövek” és barlangok. Archaeologiai Értesítő, 1891. (11. köt.) 140–141. old.
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 193. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 88. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája. In: Sivó Zsuzsanna – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1989. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne a barlang említve.)
• Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne a barlang említve.)
• Eszterhás István: Beszámoló a Bükkalján rendezett 21. vulkánszpeleológiai táborról. MKBT Tájékoztató, 2005. szeptember–október. 7. old.
• Eszterhás István: Vizsgálódások a Lélek-lyukban. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 2005. Kézirat. 113–122. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Eszterhás István: Magyarországi nemkarsztos barlangok mondái és legendái. Karsztfejlődés, 2018. (23. köt.) 259. old.
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 80. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Kolacskovszky Lajos: A Bükk kaptárkövei. Turisták Lapja, 1934. június–július. (46. évf. 6–7. sz.) 221–222., 222. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. (Nem említi a barlangot.)
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 50. oldal és a mellékelt helyszínrajzon jelölve van a helye
• Mihály Péter: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkövek topográfiája. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1978–1979. (1979) 17–18. köt. Miskolc. 36., 76–77. old.
• Schőnviszky László: A Bükk-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. (49. évf.) 279. old.
• Szendrei János: Múzeumok, társulatok. Beszámoló Bartalos Gyula és Kandra Kabos kíséretében tett tanulmányútról. Archaeologiai Értesítő, 1892. (12. köt.) 369–370. old.
• Varga Lajos: A dél-bükki Odorvár barlangjai. Földrajzi Közlemények, 1978. (102. [26.] köt.) 2. sz. 181. old.
• Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 40. old.

További irodalom

• Bartalos Gyula: Hazánk ősi honvédelmének tanulmánya 1886-tól 1900-ig teljesített feljárásaim és mások szavahihető értesítéseinek följegyzése nyomán. Kézirat, 1886–1900. OSZK Kézirattár, Fol. Hung. 2446. 40–49., 117., 125., 323., 672. old.
• Fehér Géza: A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozásaik. Archaeologia Hungarica, 1931. (7.) 138–157. old.
• Gádor Judit: A sály-latori nemzetségfői központ kutatása. In: Fodor István – Selmeczi László szerk.: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Budapest, 1985. 115–125. old.
• Pataki F. Turista, 1965. (11. évf.) 9. sz. 13. old.