| Kobajasi Rjójú |
 |
| Nemzetiség | japán |
| Született | 1996. november 8. (27 éves), Hacsimantai,  Japán |
| Magasság | 173 cm |
| Foglalkozása | síugró |
| Karrier |
| Csapat | Tsuchiya Home Ski Team |
| Debütálás a világkupán | 2016 |
| Legnagyobb ugrás | 252 m Planica (2019.03.24) |
Kobajasi Rjójú (japánul: 小林 陵侑, átírással: Ryōyū Kobayashi, Hacsimantai, 1996. november 8. –) olimpiai bajnok japán síugró. Három versenyszámban indult a 2018-as téli olimpián, majd a 2018-19-es szezon első felében uralta a világkupa versenyeket, kilenc állomást nyert meg és magabiztos előnnyel végzett az összetett első helyén. Szintén ebben az évben megnyerte a 2018–2019-es négysánc-versenyt, megnyerve a torna minden állomását ugyanazon a kiíráson (Grand Slam), így mindössze ő lett a harmadik akinek ez sikerült.[1][2]
Olimpia
| Év | Hely | NH | LH | Csapat |
| 2018 |  Phjongcshang | 7. | 10. | 6. |
Sírepülő világbajnokság
| Év | Hely | Egyéni | Csapat |
| 2018 |  Oberstdorf | 16. | - |
Világkupa
Összetett
| Évszak | Összesített | 4H | SF | RA | W5 | P7 | T5 |
| 2015/16 | 42 | — | 38 | | | | |
| 2016/17 | — | 43 | — | 39 | | | |
| 2017/18 | 24 | 22 | 17 | 11 | — | 9 | |
| 2018/19 | 01  | 01 | 01 | 01 | 01 | 01 | |
| 2019/20 | 03  | 4. | 4. | 02  | 6. | | 01 |
Egyéni győzelmek
| No. | Szezon | Dátum | Elhelyezkedés | Sánc |
| 1 | 2018/19 | 2018. november 24. |  Ruka | Rukatunturi HS142 |
| 2 | 2018. november 25. | Ruka | Rukatunturi HS142 |
| 3 | 2018. december 2. |  Nyizsnyij Tagil | Tramplin Stork HS134 |
| 4 | 2018. december 16. |  Engelberg | Gross-Titlis-Schanze HS140 |
| 5 | 2018. december 30. | Oberstdorf | Schattenbergschanze HS137 |
| 6 | 2019. január 2. | Garmisch-Partenkirchen | Große Olympiaschanze HS140 |
| 7 | 2019. január 4. |  Innsbruck | Bergiselschanze HS130 |
| 8 | 2019. január 6. | Bischofshofen | Paul-Ausserleitner-Schanze HS142 |
| 9 | 2019. január 12. |  Val di Fiemme | Trampolino dal Ben HS135 |
| 10 | 2019. február 2. | Oberstdorf | Heini-Klopfer-Skiflugschanze HS235 (sírepülés) |
| 11 | 2019. február 17. | Willingen | Mühlenkopfschanze HS145 |
| 12 | 2019. március 14. |  Trondheim | Granåsen HS138 |
| 13 | 2019. március 24. |  Planica | Letalnica bratov Gorišek HS240 (sírepülés) |
| 14 | 2019/20 | 2019. december 15. | Klingenthal | Vogtland Arena HS140 |
| 15 | 2019. december 22. |  Engelberg | Gross-Titlis-Schanze HS140 |
| 16 | 2019. december 15. | Oberstdorf | Schattenbergschanze HS137 |
2018 téli olimpia
Kobayashi az dél-koreai olimpián normál sáncon 7. helyen végzett, valamint a nagy sáncon 10. lett és a csapatversenyen csapattársaival Takeucsi Taku, Kaszai Noriaki, és Ito Daiki alkotott japán nemzeti kvartett 6. helyen zárt.[1]
Magánélet
Kobajasi Rjújó ötéves korában kezdett síelni, később kezdte el a síugrást, bátyja, a japán síugró Kobajasi Dzsunsiró hatására.[3] 2015-ben csatlakozott a Tsuchiya Home Ski Team nevű japán síugró csapathoz.[3]
Két idősebb testvére van, Kobajasi Dzsunsiró és Kobajasi Júka.
A moriokai Központi Gimnáziumba járt, 2015-ben fejezte be ottani tanulmányait.[3]
Jegyzetek
- ↑ a b Ryoyu Kobayashi. Pyeongchang 2018. [2018. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 8.)
- ↑ Pete Sharland. „Ryoyu Kobayashi creates history with Four Hills grand slam”, Eurosport, 2019. január 6.. [2019. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 18.)
- ↑ a b c 小林 陵侑 | チーム土屋について 【TEAM TSUCHIYA】 (japán nyelven). www.tsuchiya.co.jp. (Hozzáférés: 2018. február 20.)
További információk
Sablon:Férfi egyéni síugrás normálsánc olimpiai bajnokai |
|---|
|
Sablon:A Négysáncverseny győztesei |
|---|
- 1952–53: Sepp Bradl (AUT)
- 1953–54: Olaf Bjørnstad (NOR)
- 1954–55: Hemmo Silvennoinen (FIN)
- 1955–56: Nyikolaj Kamenszkij (URS)
- 1956–57: Pentti Uotinen (FIN)
- 1957–58: Helmut Recknagel (GDR)
- 1958–59: Helmut Recknagel (GDR)
- 1959–60: Max Bolkart (GER)
- 1960–61: Helmut Recknagel (GDR)
- 1961–62: Eino Kirjonen (FIN)
- 1962–63: Toralf Engan (NOR)
- 1963–64: Veikko Kankkonen (FIN)
- 1964–65: Torgeir Brandtzæg (NOR)
- 1965–66: Veikko Kankkonen (FIN)
- 1966–67: Bjørn Wirkola (NOR)
- 1967–68: Bjørn Wirkola (NOR)
- 1968–69: Bjørn Wirkola (NOR)
- 1969–70: Horst Queck (GDR)
- 1970–71: Jiří Raška (TCH)
- 1971–72: Ingolf Mork (NOR)
- 1972–73: Rainer Schmidt (GDR)
- 1973–74: Hans-Georg Aschenbach (GDR)
- 1974–75: Willi Pürstl (AUT)
- 1975–76: Jochen Danneberg (GDR)
- 1976–77: Jochen Danneberg (GDR)
- 1977–78: Kari Ylianttila (FIN)
- 1978–79: Pentti Kokkonen (FIN)
- 1979–80: Hubert Neuper (AUT)
- 1980–81: Hubert Neuper (AUT)
- 1981–82: Manfred Deckert (GDR)
- 1982–83: Matti Nykänen (FIN)
- 1983–84: Jens Weißflog (GDR)
- 1984–85: Jens Weißflog (GDR)
- 1985–86: Ernst Vettori (AUT)
- 1986–87: Ernst Vettori (AUT)
- 1987–88: Matti Nykänen (FIN)
- 1988–89: Risto Laakkonen (FIN)
- 1989–90: Dieter Thoma (FRG)
- 1990–91: Jens Weißflog (GER)
- 1991–92: Toni Nieminen (FIN)
- 1992–93: Andreas Goldberger (AUT)
- 1993–94: Espen Bredesen (NOR)
- 1994–95: Andreas Goldberger (AUT)
- 1995–96: Jens Weißflog (GER)
- 1996–97: Primož Peterka (SLO)
- 1997–98: Funaki Kazujosi (JPN)
- 1998–99: Janne Ahonen (FIN)
- 1999–2000: Andreas Widhölzl (AUT)
- 2000–01: Adam Małysz (POL)
- 2001–02: Sven Hannawald (GER)
- 2002–03: Janne Ahonen (FIN)
- 2003–04: Sigurd Pettersen (NOR)
- 2004–05: Janne Ahonen (FIN)
- 2005–06: Janne Ahonen (FIN) & Jakub Janda (CZE)
- 2006–07: Anders Jacobsen (NOR)
- 2007–08: Janne Ahonen (FIN)
- 2008–09: Wolfgang Loitzl (AUT)
- 2009–10: Andreas Kofler (AUT)
- 2010–11: Thomas Morgenstern (AUT)
- 2011–12: Gregor Schlierenzauer (AUT)
- 2012–13: Gregor Schlierenzauer (AUT)
- 2013–14: Thomas Diethart (AUT)
- 2014–15: Stefan Kraft (AUT)
- 2015–16: Peter Prevc (SLO)
- 2016–17: Kamil Stoch (POL)
- 2017–18: Kamil Stoch (POL)
- 2018–19: Kobajasi Rjójú (JPN)
- 2019–20: Dawid Kubacki (POL)
- 2020–21: Kamil Stoch (POL)
- 2021–22: Kobajasi Rjójú (JPN)
|
| Nemzetközi katalógusok | - VIAF: 3753154741643653110007
- GND: 1174817127
|
|---|
Sportportál
Olimpiaportál
Japán-portál
Japán
Phjongcshang 
Oberstdorf 
Ruka 
Nyizsnyij Tagil 
Engelberg 
Innsbruck 
Val di Fiemme 
Trondheim
Planica
Engelberg 
