Keserű narancs

Keserű narancs
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Alosztály: Rosidae
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Rutafélék (Rutaceae)
Alcsalád: Citrusformák (Aurantioideae)
Nemzetség: Citrus
Faj: C. aurantium
Tudományos név
Citrus aurantium
(L.) Osbeck
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keserű narancs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keserű narancs témájú médiaállományokat és Keserű narancs témájú kategóriát.

A keserű narancs, vagy más néven szevillai narancs[1] déligyümölcs a citrusok nemzetségéből, rutafélék családjából. Úgy tartják, hogy a pomeló és a mandarin hibridje. Virágát (Aurantii flos), levelét (Aurantii folium), az éretlen termését (Aurantii immaturi fructus), terméshéját (Aurantii pericarpium) és illóolaját (Aetheroleum aurantii) is felhasználják.

Leírása

A fejlett fa 3-tól 9 méter magasságot érheti el, alakja egyenesebb, koronája pedig tömöttebb, mint az édes narancsé. Sima, barna törzse van zöld ágakkal. A fiatal ágak szögletesek, hajlékonyak, rajtuk tövisek találhatóak, melyek 2,5–8 cm hosszúak lehetnek. A váltakozó állású levelek örökzöldek, aromásak, levélnyelük szárnyas, és hosszabbak az édes narancsénál. Az illatos virágok egyenként, vagy kisebb fürtökben nőnek a levélhónaljaknál. A virágok 5-12%-a porzós. Gyümölcsei kerekek, lapítottak vagy megnyúlt tojásdadok, 7–8 cm átmérőjűek, göröngyös, aromás, keserű héjjal, amely érett állapotban világos narancssárga. A gyümölcs belül 10-12 gerezdből áll, melyek savanyú terméshúst tartalmaznak, és néhány vagy sok mag található bennük.

Elterjedése

A keserű narancs Délkelet-Ázsiában, Polinéziában honos növény, főleg a Fidzsi-szigeteken, Szamoán és Guamban. Az arabok a 9. században vitték el Arábiába. Szicíliában már 1002-ben megjelent, és Sevilla környékén is már termesztették a 12. század végén. Mexikóban 1568-ban, Brazíliában 1587-ben honosították meg. Floridába a spanyolok vitték, majd később innen szállították a keserű narancsot a Brit Királyságba.

Felhasználása

A gyógyászatban a keserű narancs-virágot, a virágból kinyert illóolajat, a narancs éretlen termését, az érett gyümölcs héjának megszárított külső kérgét, a gyümölcskéregből kinyert illóolajat, a terméshéjból előállított tinktúrákat (Tinctura aurantii, Tinctura aurantii pro sirupo), valamint a belőlük előállított galenusi készítményeket (Tinctura chinae composita, Tinctura amara, Elixirium thymi composita, Sirupus aurantii) használják.

A narancsvirág megtalálható nyugtató teakeverékek összetevői között, de növényi eredetű készítmények ízesítőanyaga is. A terméshéjat csak ritkán használják teakészítésre, jóval gyakoribb, hogy tinktúrát (például Tinctura amara) készítenek belőle, melyet étvágytalanság (anorexia) és emésztési zavarok (dyspepsia) kezelésére alkalmaznak. A likőripar a narancsvirágot, a narancshéjat, az éretlen terméseket és a narancslevelet is felhasználja (drogkeverékek, kivonatok és párlatok formájában) aperitifek, vermutok, édes és enyhén keserű likőrök előállításához.

Illóolajai

A keserű narancs azon kevés citrus fajták közé tartozik, melyből többféle illóolaj is kinyerhető. Nemcsak a termését, de a virágait, ágait és leveleit is felhasználják.

  • Keserű narancs illóolaj: a fa termésének héjából nyerik, hidegsajtolásos eljárással. Hagyományos, vízgőz-desztillációs eljárással jó minőségű olaj nem nyerhető belőle, hiszen akárcsak a többi citrusfélénél, a keserű narancsnál is károsodik az olaj 100 °C felett. A kinyert olaj illata leginkább az édes narancséhoz hasonlít, ám annál valamivel, fanyarabb, kesernyésebb az illata.
  • Petitgrain illóolaj (Magyarországon általában ezt nevezik keserű narancs illóolajnak): A fa fiatal ágaiból és leveleiből, vízgőz-desztilláció útján kinyert olaj. Bár illatát a citrusokhoz sorolják, felfedezhetőek benne levendulára, rózsára és fás illatokra emlékeztető jegyek is. Aromaterápiában leginkább nyugtató, feszültségoldó és az alvást segítő hatása miatt használják.
  • Narancsvirág (neroli) illóolaj: A fa virágaiból, vízgőz-desztillációs módszerrel nyerik ki. Illatát tekintve friss, citrusos, enyhén fanyar, zöldes jegyeket hordozó illat.
  • Narancsszirom illóolaj: Magyarországon kevésbé ismert olaj típus. Akárcsak a neroli illóolajat, ezt is a fa virágaiból nyerik ki, azonban nem a hagyományos úton, hanem oldószeres eljárást alkalmazva. Eredményként egy kevésbé citrusos, inkább édesebb, virágokra (főként jázminra) emlékeztető illatot kapunk.

Képgaléria

Források

  • Keserű narancs leírása (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. május 22.)
  • Terebess gyümölcskalauz. (Hozzáférés: 2015. május 22.)

Jegyzetek

  1. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 338., 378. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]   (Citrus aurantium)
Sablon:Gyógynövények
  • m
  • v
  • sz
Gyógynövények
Bizonyított hatással rendelkeznek
Alkalmazásuk csak hagyományokon alapul
Besorolatlan
Agathosma · Aloé · Amerikai viaszbokor · Ánizs · Ánizsillatú izsópfű · Anyarozs · Apró szulák · Kanadai aranyvessző · Közönséges aranyvessző · Magas aranyvessző · Articsóka · Ázsiai gázló · Bazsalikom · Benedekfű · Bíbor kasvirág · Borágó · Borsikafű · Búzavirág · Bürökgémorr · Citromfű · Citromillatú kakukkfű · Csarab · Cseresznye · Cserszömörce · Csicsóka · Csikófark · Csikorgófű · Csillagánizs · Csipkebogyó · Csombormenta · Csukóka · Diófa · Dúsvirágú ökörfarkkóró · Édeskömény · Egynyári tisztesfű · Eperfa · Erdei szamóca · Eukaliptusz · Európai homoktövis · Európai mogyoró · Fahéjfa · Fehér akác · Fehér árvacsalán · Fehér fagyöngy · Fehér fűz · Fehér here · Fehér mustár · Fehér üröm · Fekete áfonya · Fekete bangita · Fekete bodza · Fekete mustár · Fekete nadálytő · Fekete nyár · Fekete peszterce · Fekete ribiszke · Fekete üröm · Fodormenta · Fokhagyma · Foltos árvacsalán · Fűszerkömény · Füzike · Galagonya · Ginzeng · Gombernyő · Görögdinnye · Görögszéna · Gyapjas gyöngyajakfű · Gyapjas gyűszűvirág · Háromszínű árvácska · Hársfa · Hasznos földitömjén · Hegyi árnika · Hegyi kakukkfű · Homoki szalmagyopár · Igazi édesgyökér · Illatos ibolya · Illatos macskamenta · Varjúhájfű · Tengeri hínár · Izlandi zuzmó · Kakaó · Kakukkfű · Kanadai aranygyökér · Kankalin · Kapor · Kávé · Kék golgotavirág · Kék indiángyökér · Kék iringó · Kenderkefű · Kerek repkény · Kerti izsóp · Kerti mák  · Kerti ruta · Kései margitvirág · Keserű pacsirtafű · Keskenylevelű ezüstfa · Keskenylevelű kakukkfű · Kígyószisz · Kínai kúszómagnólia · Kis ezerjófű · Kis meténg · Kis vérfű · Kóladió · Komló · Koriander · Korpafű · Kökény · Körömvirág · Kövér porcsin  · Közönséges aranyvessző · Közönséges falgyom · Közönséges gyömbér · Közönséges gyújtoványfű · Közönséges levendula · Közönséges medvetalp · Közönséges mirtusz · Közönséges orbáncfű · Közönséges párlófű · Közönséges vasfű · Kukorica · Lándzsás útifű · Lenmag · Libapimpó · Lopótök · Lómenta · Lucerna · Madárberkenye · Madársóska · Majoránna · Málna · Martilapu · Maté · Mecsekifű · Medvehagyma · Menta · Mezei cickafark · Mezei iringó · Mezei katáng · Mezei menta · Mezei szil · Mezei zsurló · Mirha · Molyhos ökörfarkkóró · Nagy csalán · Nagyezerjófű · Napraforgó · Narancs · Nehézszagú gólyaorr · Nemes babér · Nemes májvirág · Nyírfa · Nyúlszapuka · Orvosi angyalgyökér · Orvosi füstike · Orvosi kálmos · Orvosi kecskeruta · Orvosi lestyán · Orvosi macskagyökér · Orvosi medveszőlő · Orvosi pemetefű · Somkóró · Szappanfű · Orvosi székfű · Orvosi szemvidító · Orvosi tisztesfű · Orvosi tüdőfű · Orvosi veronika · Orvosi ziliz · Orvosi zsálya · Ökörfarkkóró · Örökzöld törpetölgy · Örménygyökér · Őszi margitvirág · Őszi vérfű · Pacsirtafű · Páfrányfenyő · Palástfű · Papaja · Paprika · Pasztinák · Petrezselyem · Pipacs · Porcikafű · Porcsin keserűfű · Rebarbara · Réti legyezőfű · Réti ördögharaptafű · Réti palástfű · Ribiszke · Sáfrány · Sáfrányos szeklice · Sarlós gamandor · Sármányvirág · Sédkender · Sóskaborbolya · Szagos müge · Szappanfű · Szárcsagyökér · Szarkaláb · Százszorszép · Szeder · Szegfűbors · Szegfűszeg · Szelídgesztenye · Szenna · Szurokfű · Tarackbúza · Tárkony · Tárkonyüröm · Tavaszi kankalin · Tea · Tejoltó galaj · Tölgy · Tövises iglice · Tőzegáfonya · Turbolya · Tyúkhúr · Útifű · Vadcseresznye · Vadrózsa · Vadsóska · Varjútövis · Vérehulló fecskefű · Vérfű · Vidrafű · Virágos kőris · Vízi menta · Vörös acsalapu · Vörös áfonya · Vörös lóhere · Vörös ribiszke · Vöröshagyma · Zamatos turbolya · Zeller · Zsálya
Sablon:Fűszernövények
  • m
  • v
  • sz
Fűszernövények
Áfonya · Alkörmös · Angelika · Angosztura · Ánizs · Ánizsillatú izsópfű · Babér · Bazsalikom · Benedekfű · Berkenye · Bodza · Borágó · Boróka · Bors · Borsikafű · Borsmenta · Borsmustár · Cayenne-bors · Cikória · Citrom · Citromfű · Citromillatú kakukkfű · Curry por · Csilibors · Csillagánizs · Dió · Édesgyökér · Édeskömény · Erdei szamóca · Fahéjfa · Fehér mustár · Fehér üröm · Fekete mustár · Fekete nadálytő · Fekete üröm · Fodormenta · Fokhagyma · Galanga · Görögszéna · Gránátalma · Grépfrút · Gyömbér · Illatos ibolya · Izsópfű · Kakukkfű · Kálmos · Kapor · Kapri · Kardamom · Kaszkarilla · Kerti zsázsa · Kínai paprika · Komló · Koriander · Kökény · Kömény · Körömvirág · Közönséges levendula · Közönséges paprika · Közönséges vasfű · Kurkuma · Lestyán · Majoránna · Mák · Mandula · Medvehagyma · Menta · Metélőhagyma · Mexikói izsópfű · Mogyoró · Napraforgó · Narancs · Nőszirom · Okra · Padlizsán · Paprika · Paradicsom · Pasztinák · Petrezselyem · Rebarbara · Retek · Ribiszke · Rómaikömény · Rozmaring · Sáfrány · Sáfrányos szeklice · Snidling · Spenót, paraj · Szagos müge · Sárgarépa · Szamóca · Szareptai mustár · Szeder · Szegfűbors · Szegfűszeg · Szentjánoskenyér · Szerecsendió · Szerecsendió-virág · Szezámmag · Szójabab · Szömörce · Szurokfű, vadmajoránna · Tárkony · Tárnics · Tea · Meténg · Torma · Turbolya · Vadszeder · Vadrózsa · Valódi muskátdió · Vanília · Vasfű · Vérmogyoró · Vidrafű · Vörös áfonya · Vöröshagyma · Zeller · Ziliz · Zöldborsó · Zsálya · Zsázsa
Lásd még: Fűszerek listája
Nemzetközi katalógusok
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap