Japán tiszafa
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Nagano prefektúrában, Jamagata mellett | ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Japán tiszafa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Japán tiszafa témájú médiaállományokat és Japán tiszafa témájú kategóriát. |
A japán tiszafa (Taxus cuspidata) a tiszafafélék (Taxaceae) családjában a névadó tiszafa (Taxus) nemzetség egyik faja.
Származása, elterjedése
Japánban, Kína északkeleti és Oroszország délkeleti részén, valamint a Koreai-félszigeten honos,[1]
Megjelenése, felépítése
Eredeti élőhelyén nagy bokor vagy fa.
Csak kevéssé fényes, sötétzöld leveleinek hegye meglehetősen tompa.
Magköpenye (az arillusz) piros.
Életmódja, termőhelye
Örökzöld. Fagytűrő. Tűlevelei télen vörösesbarnára színeződnek.
Igénytelen. Leginkább félárnyékban érzi jól magát, de napon és árnyékban is jól fejlődik. A talajra sem érzékeny; meszes talajon is jól megél.[2]
Felhasználása
Többfelé ültetik dísznövénynek, az ezredforduló óta Magyarországon is. Mivel a metszést jól tűrő, az alapfaj (T. cuspidata var. cuspidata) könnyen sövénnyé nyírható. Ugyanezen okból bonszaijá (makrobonszai) is jól nevelhető. A kertészetekben többnyire az alapfaj kapható, valamint terülő változata:[1]
- T. cuspidata var. nana.[3]
Sárgászöld levelű változatai is ismertek.
Jegyzetek
Források
- IUCN Red List: Japanese Yew
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 188. old.
További információk
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
