Ipolykér

Ipolykér (Kiarov)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Nagykürtösi
Rang	község
Első írásos említés	1271
Polgármester	Pavol Suchánsky
Irányítószám	991 06
Körzethívószám	047
Forgalmi rendszám	VK
Népesség
Teljes népesség	273 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	182 m
Terület	9,00 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 19° 24′ 24″48.108333, 19.40666748.108333°N 19.406667°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 19° 24′ 24″48.108333, 19.40666748.108333°N 19.406667°E
Ipolykér weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk Ipolykérről szól. Hasonló címmel lásd még: Kér (egyértelműsítő lap).

Ipolykér (szlovákul: Kiarov) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. Kis- és Nagykér egyesítésével jött létre.

Fekvése

Nagykürtöstől 15 km-re délkeletre fekszik, az Ipoly folyó mellett, a Sósári-dombok karéjában. Határában van a védett Kéri-mocsár.

Története

Területén a történelem előtti időkben a lengyeli kultúra települése állt.

Neve a magyar Kér törzsnévből származik, melynek szálláshelye lehetett már 900 körül. A helyi hagyomány szerint a honfoglalók először a Pást nevű dűlőben, a Kerekdombon telepedtek meg.

Nevét egyes források szerint 1271-ben említi először írott dokumentum, „Keer”alakban. Más források szerint az első említés 1327-es keltezésű. A közeli Várdomb (szlovákul Hragyiste) nevű 266 méter magas hegyen valamikor vár állhatott a hagyomány szerint, de régészeti bizonyíték erre nincs. A 15. századra két falu állt a mai Ipolykér helyén, melyeket 1481-ben „Naghkeer”, 1486-ban „Kyskeer” alakban említenek. A Kéry és a Madách családok birtoka volt. Magyarország török megszállása idején mindkét falu elpusztult, de később újratelepült. A 19. század közepén a település ismét egy községgé egyesült. A 20. század elején még kisnemesi falunak tartották, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek szerint „Ipoly-Kis-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 91 kath., 69 evang., 5 zsidó lak.”^[2]

„Ipoly-Nagy-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 147 kathol., 37 evang. lak. Ut. p. Balassa-Gyarmat.”^[2]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része lett. A trianoni béke és 1950 között csak szlovák iskolája volt, ekkor magyar iskolát hoztak létre. Magyar nyelvű óvodáját még a rendszerváltás előtt megszüntették.

Népessége

1880-ban 293 lakosából 247 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 287 lakosából 265 magyar és 21 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 303 lakosából 301 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 340 lakosából 329 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 380 lakosából 312 magyar és 6 csehszlovák volt.

1930-ban 403 lakosából 366 magyar és 28 csehszlovák volt.

1941-ben 466 lakosából 458 magyar és 8 szlovák volt.

1970-ben 538 lakosából 494 magyar és 43 szlovák volt.

1980-ban 473 lakosából 418 magyar és 48 szlovák volt.

1991-ben 376 lakosából 311 magyar és 56 szlovák volt.

2001-ben 332 lakosából 245 magyar és 78 szlovák volt.

2011-ben 308 lakosából 176 magyar és 112 szlovák.

Neves személyek

• Itt született 1637-ben báró Kéry János váci püspök.

Nevezetességei

• Népviselete az Ipoly-menti palóc viselet legkeletibb ága, Zsély népviseletével mutat rokonságot.
• Oroszlányi László 19. századi neoklasszicista kúriája.
• A Hétfájdalmú Szűzanya barokk kápolnája (18. század).

Külső hivatkozások

• Községinfó
• Ipolykér Szlovákia térképén
• A Kérek találkozói
• Ipolykér leírása
• E-obce.sk

Jegyzetek

Források

• Vladimír Mitáš: Slovenské povodie Ipľa v dobe halštatskej (stav výskumu). Studia Historica Nitriensia 21, 291
• Ondrej Ožďáni - Anton Točík 1989: Na úsvite dejín. In: J. Alberty - J. Sloboda (Hrsg.): Novohrad - Regionálna vlastivedná monografia. Martin, 66
• Chochorowski, J. 1985: Die Vekerzug-Kultur. Warszawa - Kraków, 159
• Petrovský-Šichman, A. 1961: Archeologický prieskum stredného Poiplia roku 1955. Študijné zvesti 7, 104-106.