Hierapolisz

Hierapolisz
Világörökség
Hierapolisz főutcájának bejárata
Adatok
Ország	Törökország
Típus	Természeti és kulturális helyszín
Kritériumok	III, IV, VII
Felvétel éve	1988
Elhelyezkedése
Hierapolisz Pozíció Törökország térképén
é. sz. 37° 55′, k. h. 29° 07′37.916666666667, 29.11666666666737.916667°N 29.116667°EKoordináták: é. sz. 37° 55′, k. h. 29° 07′37.916666666667, 29.11666666666737.916667°N 29.116667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Hierapolisz témájú médiaállományokat.

Hierapolisz (Hierapolis; görögül: Ἱεράπολις, „szent város”, de eredetileg egy Hiera nevű személy városa) egy ősi város közvetlenül Pamukkale mellett Délnyugat-Törökországban, Denizli városától légvonalban 17 km-re északra.

Hierapolisz része az UNESCO világörökségi helyszíneinek; nem tévesztendő össze a szíriai Hierapolisz Bambüké (Mabog) városával.

Pamukkale gyógyvizű forrásait már az i. e. 19. században is használták. II. Attalosz pergamoni király emelt egy templomot a Lükosz-völgyi Hüdrala fölött, amely magjává lett Hierapolisz városának. A várat a IV. Szeleukosz elleni győztes háborúja emlékére emelte. A város neve eredetileg nem a szentség fogalmára utalt, hanem a Pergamont alapító müsziai király feleségének, Hierának a nevét kapta. Hierából hamarosan Hierapolisz lett, amelynek másodlagos jelentése a Szent Város. II. Eumenész idején az uralkodó anyja, Apollónisz volt a város védnöke. III. Attalosz i. e. 133-ban Rómára hagyta országát, így Hierapolisz is római fennhatóság alá került.

A termálvíz aktív szubvulkáni tevékenységhez kötődik, így a város többször romba dőlt és épült újjá. 17-ben, Tiberius idején egy óriási földrengés teljesen lerombolta, és csak 60-ban, Nero alatt kezdődött meg az újjáépítés. A római idők fénykora a 217-ig tartó időszak, amikor például Hadrianus és Caracalla nagy mennyiségben importálták a termálvizet a fürdőikhez. Caracalla ekkor Laodikeiában is nagy fürdőt építtetett.

A város egészen a szeldzsuk hódításokig élénk maradt. Az 1071-es manzikerti csata után háborús hadszíntérré vált, ahol változó sikerrel 1097-ig gyakran cserélt gazdát a terület. II. Ióannész bizánci császár idején épültek az utolsó bizánci létesítmények. Egészen 1210-ig ismét változó fennhatóság volt, míg Gıyaseddin Keyhüsrev végleg el nem foglalta.

Európa minden részéről érkeztek ide a gyógyulni vágyók. Sokan telepedtek le Hierapoliszban és haltak meg itt. A temető hatalmas területen fekszik, rengeteg, kőből emelt síremlékkel, ami miatt kiérdemelte a nekropolisz elnevezést is. A források különlegessége, hogy nagy területen, lépcsőzetesen helyezkednek el.

1534-ben azonban egy újabb földrengés rázta meg a területet, és teljesen lerombolta a várost, mely elhagyatott vidékké vált. Amikor a 20. században újra fölfedezték Pamukkale Pamutkastélyát, a várost feltárták, és egy múzeumot létesítettek a leletek kiállításához. Hierapoliszban találjuk Kleopátra fürdőjét, melyben a legenda szerint maga Kleopátra, az egyiptomi királynő fürdőzött. A forrás fölé épült, márványkővel kirakott ősi uszodában a látogatók is megmártózhatnak.

Jelenleg olasz tudósok dolgoznak a város helyreállításán. Az egykori főutcát övező oszlopokat is ők állították fel újra. A romok között megtekinthetők többek között egy bazilika és egy színház romjai is. A várost övező környék parkosítása és kövezése jelenleg is folyik, melynek célja, hogy megkönnyítsék az egyre növekvő számú turista eljutását Hierapoliszon keresztül Pamukkale medencéihez. 2011-ben egy templomban sírhelyre bukkantak, amely a feltételezések szerint Fülöp apostol nyughelye.

Források

• Mustafa Şahin: Pamukkale, Tevhit Kekeç Archeolog, Researcher of the Bergama Museum, Hitit Color Kartpostal San. İstanbul, 2017.

További információk

• Hierapolis-Pamukkale az UNESCO Világörökség listáján
• Hierapolis

Galéria

• 
  A helyreállított oszlopos út
• 
  A központi fürdő mellett kiállított tájékoztató térkép az ókori Hierapoliszról
• 
  A déli városfal
• 
  A város délnyugati sarkán álló „római kapu”
• 
  A „római kapu” délnyugatról
• 
  A Nagy Fürdő előtti park
• 
  A Nagy Fürdő, vagy Központi Fürdő kívülről
• 
  Az aréna látképe a város felől
• 
  A Nagy Fürdő belülről
• 
  A Nagy Fürdőben talált hatalmas víztároló edények
• 
  A Nagy Fürdő egykori homlokzati faragványai
• 
  A Nagy Fürdő bejárata
• 
  Az aréna látképe a lakóövezet felől
• 
  Lakóövezet az Apollón-templom és a Nagy Agóra között
• 
  Lakóházak romjai
• 
  Sírhely a templomkörzet határán
• 
  A templomkörzet, háttérben a „Fürdőtemplom”
• 
  Sírépítmény
• 
  Szentély
• 
  Az A18-as sír az északi nekropoliszban
• 
  A „Fürdőtemplom”
• 
  A nekropolisz látképe
• 
  Sírok
• 
  A 65-ös sír hátsó oldala
• 
  A 65-ös sír és környéke
• 
  Gladiátorok sírja
• 
  109-es sír
• 
  Jellegzetes közembersír
• 
  123-as sír
• 
  A 139-es sír felirata
• 
  A 163-as sír belseje két szarkofággal
• 
  A 163-as sír másik helyisége
• 
  A 163-as sír kívülről
• 
  Gladiátorok sírja
• 
  A nekropolisz látképe a város felé nézve
• 
  A nekropolisz széle később a vándorló hőforrásoké lett