Han-dinasztia

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Ez a szócikk Han-dinasztia (egyértelműsítő lap) szól. Hasonló címmel lásd még: Han-dinasztia (egyértelműsítő lap).

Han-dinasztia 汉朝/漢朝 Han csao (Hàn cháo)
történelmi
i. e. 206 – i. sz. 220
Han-dinasztia címere
A Han-dinasztia i. e. 87-ben
Általános adatok
Fővárosa	Csang'an (Chang'an) és Lojang (Luoyang)
Népesség	kb. 57,671,400 (az időszámítás kezdete körül) fő
Hivatalos nyelvek	ókínai
Vallás	népi vallásosság, taoizmus
Kormányzat
Államforma	monarchia
Uralkodó	császár (ti (di))
Dinasztia	Han
Elődállam Utódállam ←   →
A Wikimédia Commons tartalmaz Han-dinasztia 汉朝/漢朝 Han csao (Hàn cháo) témájú médiaállományokat.

A Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) Kína történelmében az első hosszú életű császári dinasztia volt.

Története

A Csin (Qin)-dinasztia rövid ideig tartó uralmát egy felkeléssorozat söpörte el. A dinasztia bukását követő zűrzavarból két lázadó vezér, Hsziang Jü (Xiang Yu) és Liu Pang (Liu Bang) emelkedett ki, akik közül i. e. 202-ben az utóbbi kerekedett felül, megalapítva a Han-dinasztiát. Liu Pang (Liu Bang) kénytelen volt támogatóit, rokonait nagy földbirtokadományokkal jutalmazni, s a Csin (Qin)-dinasztia bukásából okulva igyekezett minden tekintetben kompromisszumos politikát folytatni. A központi hatalom megerősödésére, a birodalom felvirágzására csak Liu Pang (Liu Bang) dédunokája, Han Vu-ti (Han Wudi) (ur. i. e. 141/140–87) alatt került sor. Wu (Vu) megfogadta egyik tanácsadója, Tung Csung-su (Dong Zhongshu) javaslatát, s az ország államideológiájává a konfucianizmust tette, amely ekkor már legista elemekkel keveredett.

Han Vu-ti (Han Wudi) végleg felszámolta a helyi kiskirályok uralmát, a birodalmat tizenhárom tartományra osztotta, amelyet kinevezett hivatalnokok igazgattak. Bevezette a versenyvizsgákat. A birodalom határait évtizedek óta veszélyeztető hsziungnu (xiongnu)kra sorozatos vereségeket mért, birodalma határait kiterjesztette, s biztosította a Közép-Ázsiába vezető kereskedelmi útvonalakat.

Han Vu-ti (Han Wudi) uralkodásának vége felé, s különösen utódjai alatt a parasztok terhei növekedtek, fokozódott a földkoncentráció, ami az uralkodóház meggyengüléséhez vezetett. A tehetetlen császárok kezéből a tényleges hatalom a császárnéi családok kezébe csúszott át. Vang Mang (Wang Mang), az egyik császárné unokaöccse i. sz. 9-ben palotaforradalmat hajtott végre, s Hszin (Xin) néven saját dinasztiát alapított. A feszültségek enyhítése érdekében visszaállította a kútföldrendszert, az uralkodó tulajdonának nyilvánított minden földet, megtiltotta a rabszolgák adásvételét, a sólepárlást, a vasöntést és a szeszfőzést állami monopóliummá nyilvánította. A reformokat azonban képtelen volt következetesen végrehajtani, s az állandó bizonytalanság és a természeti csapások hatalmas felkelésekhez vezettek (i. az. 17-ben a Lülin- (Zölderdő) felkelés; i. sz. 18-ban a Cse-mej (Chimei) (vörösszemöldökűek)). Vang Mang (Wang Mang) uralmát a felkelők megdöntötték, s a trónra a Han-ház egyik tagja, Liu Hsziu (Liu Xiu) került (i. sz. 25), visszaállítva a Han-dinasztia uralmát.

Ettől fogva az i. e. 206/202-től i. sz. 9-ig tartó időszakot Nyugati (vagy Korai) Han-kornak, az i. sz. 25-től 220-ig tartó periódust pedig Keleti (vagy Kései) Han-kornak nevezik – a fővárosok, Csang’an (Chang'an) (a mai Hszi'an (Xi'an), Senhszi (Shaanxi) tartományban), illetve Lojang (Luoyang) (Honan (Henan) tartományban) elhelyezkedése alapján). Liu Hsziu (Liu Xiu) visszatért a Nyugati Han-kor elején alkalmazott parasztpártoló politikához, s sikerült dinasztiája hatalmát konszolidálnia. A megerősödött birodalom újra legyőzte a hsziungnu (xiongnu)kat (73, 91), s megszilárdította Kína közép-ázsiai uralmát.

A 2. században azonban újra megindult a földkoncentráció, a parasztok elszegényedtek, miközben a trónon tehetetlen bábcsászárok követték egymást. 184-ben kitört egy taoista szekta által vezetett felkelés, a sárgaturbánosok felkelése, amely ugyan elbukott, de a dinasztia uralma végleg meggyengült, s a hatalom a helyi parancsnokok kezébe került. Ezek egyike 220-ban hivatalosan is véget vetett a Han-dinasztia uralmának. Ezzel a széttagoltság több évszázados korszaka vette kezdetét Kínában. A Han-kort közvetlenül a három királyság kora (220-280) követte.

A Han-kor Kína történetének egyik legfényesebb korszaka volt: megszilárdult az egységes, bürokratikusan kormányzott Kína eszméje, a kínai művészetek virágzásnak indultak, a konfucianizmus hivatalos állameszmévé vált, rögzült a hivatalnokvizsgák rendszere. A kínaiak a mai napig „han”-oknak nevezik magukat, nyelvüket pedig „a hanok nyelvének” (han-jü (hanyu)).

Források

• ↑ Blunden-Elvin 1995: C. Blunden - M. Elvin. A kínai világ atlasza. Budapest, Helikon 1995. ISBN 963 208 348 2
• ↑ Gernet 2001: Jacques Gernet. A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó 2001. ISBN 963 389 111 6
• ↑ Paludan 2009: Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó 2009. ISBN 978 963 11 8551 5
• ↑ Polonyi 1988: Polonyi Péter. Kína története. Budapest, Kozmosz könyvek, 1988. ISBN 963-11-5620-6

Kapcsolódó szócikkek

• A Han-dinasztia családfája

A Wikimédia Commons tartalmaz Han-dinasztia témájú médiaállományokat.