Ghyczy Kálmán

Ghyczy Kálmán
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1874. március 21. – 1875. március 2.
Előd	Szlávy József
Utód	Széll Kálmán
Született	1808. február 12. Komárom
Elhunyt	1888. február 28. (80 évesen) Budapest
Párt	Határozati Párt Balközép Párt Középpárt Deák-párt Szabadelvű Párt
Foglalkozás	közgazdász közjegyző politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Ghyczy Kálmán témájú médiaállományokat.

Nem tévesztendő össze a következővel: Ghyczy Kálmán (orvos).

Ghiczi, assa- és ablanczkürthi Ghyczy Kálmán (Komárom, 1808. február 12. – Budapest, 1888. február 28.) magyar konzervatív politikus, ügyvéd, pénzügyminiszter volt. Bátyja: Ghyczy Ignác.

Bár a Magyarország számára Ausztriától nagyobb függetlenséget követelő politikai erőkhöz tartozott, szerepet vállalt az 1867-es kiegyezés belpolitikai előkészítésében. Pénzügyminiszterként kulcsszerepe volt a magyar költségvetésben az 1870-es évek közepére fellépő válság megoldásában.

Pályája a szabadságharcig

1843-ban, 1847-ben Komárom vármegye országgyűlési követe lett, 1848. július 6-tól országgyűlési képviselő. 1844-ben a vármegye első alispánja. Politikai karrierje mellett a szakmai ranglétrán is emelkedett: 1847-ben személynöki ítélőmester, később nádori ítélőmester lett.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Habsburg császári udvarral szembeszegülő Batthyány-kormány igazságügyi államtitkára volt, ugyanakkor vármegyéje országgyűlési követe.

A szabadságharc utáni belpolitikában

A szabadságharc leverése után 1849-ben hűségnyilatkozattal felérő emlékiratot írt Pázmándy Dénessel együtt Windisch-Grätzhez, de ekkor nem folytatta a politikai pályát, visszavonult birtokára.

Később azonban visszatért a politikába és 1861-ben már a képviselőház elnöke volt, 1865-től pedig a magyar balközép vezére. A Határozati Párthoz tartozott, kezdetben megpróbált Tisza Kálmán és a Felirati Pártot vezető Deák Ferenc közt közvetíteni.

1873-ban saját politikai erőt alapított, a Középpártot. Kilépése a Tisza Kálmán vezette balközép pártból annak végét jelentette (igaz, hogy egy olyan későbbi szövetség részeként, amelynek miniszterelnöke Tisza lett). „Erkölcsi tekintély dolgában mindjárt Deák Ferenc mellett foglalt helyet” – írta Ghyczyről évtizedekkel később a Nyugatban Halász Imre.

Pénzügyminiszter

Pártja véleményét ki sem kérve, az uralkodó hosszas rábeszélésre elvállalta a Bittó-kormány pénzügyminiszteri posztját. Ezt a pozíciót 1874. március 21. és 1875. március 2. közt töltötte be.

A pénzügyminiszterséget olyan időszakban vette át, amikor a költségvetés krónikus bajokkal küszködött. A kiegyezés utáni években gazdasági optimizmus lett úrrá az országon, sokan az adók csökkentését várták. A költségvetés valójában adóemelésre szorult, csak ezt senki nem merte kimondani. Ezt a szerepet és a népszerűtlenséget Ghyczy vállalta magára, utat törve utóda, Széll Kálmán adópolitikája számára.

„Az adófelemelések igazi apja Ghyczy volt. Széllnek már csak az adoptív-apa szerepe jutott. Ghyczy magára merte venni az adófelemelés indítványozásával járó szörnyű ódiumot s azután magával vitte ezt Igmándi magányába” – írta Halász Imre.

A Ghyczy előterjesztette 1875-ös költségvetés azt irányozta elő, hogy a költségvetés hiányából 13 millió forintot adóemelésekből fedezzenek. A költségvetés ellen azonban egykori szövetségese, Tisza kemény politikai hadjáratot indított és amikor 1875 februárjában pont Tisza vezetésével jött létre a „fúziós kabinet”, Ghyczy távozása elkerülhetetlenné vált. A fúziós egyezség szerint azonban utóda a Deák-párti Széll, az adóemelések híve lett.

Utolsó évei

1875-től 1879-ig ismét képviselőház elnöke, nagy segítsége volt Tisza Kálmánnak a T. Ház kézbentartásában. 1885-től haláláig a főrendiház tagja.

Hivatalai időrendben

• 1843. május 14. – 1844. november 13. – Komárom megye országgyűlési követe
• 1847. november 11. – 1847. november 23. – Ismét Komárom megye országgyűlési követe
• 1847. november 23-ától – Személynöki ítélőmester, egyben jegyzői feladatokat látott el, illetve elnökölt az 1847-1848. évi országgyűlés alsótábláján
• 1848. július 6. – 1849. március 24. -Országgyűlési képviselő
• 1848. május 3. – 1848. december 31. – Igazságügy-minisztériumi államtitkár
• 1848. szeptember 23. – 1848. december 31. – Államtitkárként az Igazságügyi Minisztériumot vezeti
• 1861-ben – Országgyűlési képviselő
• 1865. december 14. – 1879. április 2. – Ismét országgyűlési képviselő
• 1861. április 17. – 1861. augusztus 22. – A képviselőház elnöke
• 1874. március 21. – 1875. március 2. – Pénzügyminiszter
• 1875. március 5. – 1879. április 2. – A képviselőház elnöke
• 1885. – 1888. február 28. – A főrendiház tagja

Emlékezete

Komáromban 2003. október 31-én avatták újra elkészített emléktábláját (Ryšavý Boldizsár kőfaragó munkáját) a Nádor utcában álló szülőháza helyén levő épület falán. Az eredeti táblát, Istók János szobrászművész alkotását 1908-ban avatták, amikor azonban 1945-ben Komárom magyar fennhatóság alól másodszor is Csehszlovákiához került, a magyarellenes atrocitáshullám közepette az emléktáblát szétverték és csak a bronz dombormű menekült meg, amelyet Csütörtöki András restaurált.^[1]

Érdekességek

Erélyes házelnöki modora anekdoták tárgyává vált, amelyek közül Mikszáth Kálmán írt meg néhányat.^[2]

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 596. o.  
• Villám Judit: Ghyczy Kálmán In: Jónás Károly – Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei, 1848–2002. Almanach. Argumentum Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-446-225-1 85–89.
• Miszkáth Kálmán: Cikkek és karcolatok. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
• Kozári Monika: Ghyczy Kálmán naplója az 1874. évi minisztériumválságról. Történelmi Szemle, 1996/1. 99-124.
• Kozári Monika: Ghyczy Kálmán naplója az 1878-as boszniai válságról. Világtörténet, 1996/tavasz-nyár, 58-72.
• Kozári Monika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere. Bp. 2003. Napvilág Kiadó
• Kozári Monika: Tisza Kálmán. Bp. 2019. Gondolat Kiadó

További információk

• Ghyczy Kálmán és a balközép a képviselőházban, rajz