Gélelektroforézis

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2023 októberéből)

Úgy tűnik, hogy ez a szócikk külső forrás szó szerinti másolata, és ez a szerzői jog megsértését jelentheti. | Győződj meg róla, hogy az azonos szövegek közül melyik keletkezett előbb! Ha tudsz, kérj engedélyt a korábbi külső szöveg felhasználására a Wikipédia:Engedélykérés lapon leírtak szerint, vagy szerkeszd bátran a lapot, és távolíts el minden jogvédett részt belőle! Kövesd a formai és a stilisztikai útmutatóban leírtakat! Ha sikerült eltávolítani a másolt szöveget, vedd le ezt a sablont! A szócikkre feltett sablon Ádám Veronika - Orvosi biokémia című könyvéből származik.

A gélelektroforézis alapelve, hogy a töltéssel rendelkező molekulák elektromos térben töltésüknek megfelelően az ellentétes töltésű elektróda felé mozognak. Ennek sebessége (v) függ a molekula töltésétől (z), a tömegétől és alakjától függő súrlódási együtthatótól (f) továbbá az elektromos térerőtől (E): ${\displaystyle V={Ez \over f}}$

Módszer

A gélelektroforézist makromolekulák, elsősorban fehérjék vagy DNS (dezoxiribonukleinsav) fragmentek elválasztására használják.

A fehérjék elválasztásához leggyakrabban olyan porózus gélt (pl. poliakrilamid) használnak, amellyel a fehérjék nem reagálnak és amely egyben molekulaszűrőként is szolgál. A pórusok nagyságától függően a különböző méretű fehérjék vándorlása befolyásolható: ha molekula mérete kicsi a pórusokhoz képest, gyorsan mozog, ha nagy, a fehérje szinte mozdulatlan marad a gélben (a pórus mérete változtatható).

A gélelektroforézis egy gyakran alkalmazott változata az SDS-PAGE (nátrium-dodecil-szulfát–poliakrilamid gél) módszer, ahol a fehérjék denaturálódnak a felületükre adszorbeálódó negatív töltésű SDS következtében. Az adszorbeálódott SDS miatt a töltés/tömeg arány állandóvá válik, így a fehérjék elválasztása a molekulatömegük alapján történik. Mivel ennél a módszernél a fehérjék elektroforetikus mobilitása logaritmikusan arányos a tömegével, ha ismert molekulatömegű fehérjék is rendelkezésünkre állnak, a módszer különböző fehérjék relatív molekulatömegének meghatározására alkalmas.

Ha a fehérje több láncból épül fel, amelyeket diszulfid hidak kapcsolnak össze, akkor azok redukciója után az egyes láncok elválaszthatók egymástól és relatív tömegük meghatározható.

A polipeptidláncok láthatóvá tehetők különböző festési eljárásokkal.

Nagyobb méretű fehérjékhez, illetve a DNS fragmentek elválasztásához a poliakrilamidnál nagyobb pórusméretű agaróz gél használatos.

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!