Donhoffer Szilárd

Donhoffer Szilárd
Egy 1997-es TV-interjúban
Született	1902. július 3. Budapest[1]
Elhunyt	1999. január 12. (96 évesen) Pécs
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Mittag Margit
Foglalkozása	orvos egyetemi oktató politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1963. február 24. – 1971. február 10.)
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1926, orvostudomány)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1961) Akadémiai Aranyérem (1994) Pécs díszpolgára (1995) a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktora (1996)
Sírhelye	Farkasréti temető (20. körönd-28. fülke)[2][3]
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakintézeti tagság	Magyar Tudományos Akadémia (1973–)
Munkahelyek
Más munkahelyek	Országgyűlés (1963–1971)
A Wikimédia Commons tartalmaz Donhoffer Szilárd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Donhoffer Szilárd (Budapest, 1902. július 3.^[4] – Pécs, 1999. január 12.) Kossuth-díjas magyar orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a kórélettan, a diabetes, a pajzsmirigy működése, valamint az élő szervezetek különböző belső szabályozásai (hő-, táplálék- és légzésfelvétel). A pécsi orvostudományi képzés egyik legjelentősebb képviselője. 1961–1964 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem általános rektorhelyettese, majd 1967-ig az egyetem rektora. 1963–1971 között országgyűlési képviselő.

Donhoffer Szilárd
	Nem található szabad kép.(?)
	Donhoffer Szilárd arcképe

Életpályája

Budapesten született Donhoffer Géza (1864–1941)^[5] mérnök, műszaki főtanácsos és Trautmann Matild/Hilda (1874–1957) gyermekeként.^[6] 1920-ban a Budapesti II. Kerületi Királyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma: ELTE) Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. Egyetemi évei alatt fél évet a Bécsi Egyetemen töltött. 1926-ban avatták doktorrá, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Belklinikáján kezdett el dolgozni. Ebben az évben kezdődött meg a teljes képzés az összes évfolyamra (az orvosi kart 1921-ben költöztették át Pozsonyról Pécsre). 1931–1932-ben állami ösztöndíjjal volt az Aberdeeni Egyetem élettani intézetében vendégkutató. Hazatérése után az egyetem gyógyszertani és kórtani intézetének tanársegédje, majd 1934-ben visszatért a belklinikára, ahol előbb adjunktusként, majd laboratóriumvezetőként tevékenykedett. Emellett 1936-tól az anyagcsere-betegségek, illetve 1939-től a belorvosi diagnosztika tárgyak magántanára volt. 1943-ban az egyetem nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki. 1944-ben a Kórélettani Intézet vezetésével bízták meg. 1946-ban koholt vádak alapján állásvesztésre ítélték, két évvel később helyezték vissza beosztásába. 1950-ben vette át egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezését, amit az Orvostudományi Kar önálló egyetemmé történő kiszervezése után is megtartott. 1961-ben az egyetem általános rektorhelyettesévé, majd három évre rá rektorává választották. Tisztségét 1967-ig viselte. 1974-ben vonult nyugdíjba, átadva az intézet, illetve a tanszék vezetését. Az egyetemen tudományos tanácsadóként tovább dolgozott haláláig. Magyarországon kívül 1964-ben a montréali McGill, illetve a Los Angeles-i Egyetemen volt vendégprofesszor.

1952-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. Több alkalommal javasolták Donhoffert a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagjának, de 1964-ig politikai okokból nem kapta meg. 1973-ban az MTA rendes tagjává választották. 1974-ben az Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának elnöke lett, az osztályt 1980-ig vezette, 1983–1985 között pedig elnöke volt a Pécsi Akadémiai Bizottságnak. Emellett a Magyar Élettani Társaság egyik alapítója, majd a társaság elnökeként és vezetőségi tagjaként is tevékenykedett. Közéletileg is aktív volt: 1963-ban a Hazafias Népfront Baranya megyei listájáról, 1967-ben a Baranya megye 4. számú egyéni választókerület népfrontos jelöltjeként került be az Országgyűlésbe. Mandátumát 1971-ig viselte.

Díjai, elismerései

• Kossuth-díj (II. fokozat, 1961)
• Semmelweis-emlékérem (1971)
• Markusovszky-díj (1971)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1972)
• Jancsó Miklós-emlékérem (1982)
• A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1982)
• Akadémiai Aranyérem (1994)
• Pécs díszpolgára (1995)
• a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktora (1996)

Főbb publikációi

• A vér bizonyos kolloidjainak szerepe a vércukorszint meghatározásában (Mittag Margittal, 1929)
• A diabeteses glykaemias reactioról (1930)
• A diabetes klinikája (1937)
• A spontán hypoglykaemias kórképekről (1938)
• A heveny hasnyálmirigy-gyulladás (1939)
• Az asthma cardialéről (1941)
• A só- és vízveszteségről (1943)
• A belgyógyászati kórfelismerés alapelemei (1944)
• Általános kórélettan (tankönyv, 1949)
• Az emberi táplálkozás néhány elméleti és gyakorlati kérdése (1954)
• Kórélettan (1957, 1961)
• Az elméleti orvostudomány néhány újabb eredménye (1960)
• Az energiaforgalom szabályozása (1962)
• The Hoemothermia of the Brain (1980)

Jegyzetek

Források

• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 228–229. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 274. o.
• Hollán Zsuzsa: Donhoffer Szilárd (1902–1999). Magyar Tudomány, (2001. február)

További információk

• Adatlap a baranyai Csorba Győző Könyvtár oldalán
• Rövid életrajz a Történelmi Tár oldalán
• A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar arcképcsarnokán Archiválva 2014. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Szelényi Zoltán: Donhoffer Szilárd. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002.
• Donhoffer Szilárd. Pécsi egyetemi almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. január 28.)