Bakay Szilárd

Bakay Szilárd
Született	1892. szeptember 8.  Budapest,
Meghalt	1947. március 17. (54 évesen)  Sopronkőhida,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati ideje	1909–1945
Rendfokozata	altábornagy posztumusz honvéd vezérezredes
Egysége	1944–45: budapesti I. hadtest pk.
Csatái	I. világháború szerbiai front, II. világháború doni front
Kitüntetései	Magyar Érdemrend Középkeresztje és Csillaga kardokkal Magyar Érdemrend Középkeresztje Vaskorona-rend Vaskereszt II. osztálya a kardokkal Katonai Érdemkereszt III. osztálya Ezüst Katonai Érdemérem a kardokkal az ismétlőpánton Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal Magyar Koronás Bronzérem Károly-csapatkereszt Magyar Háborús Emlékérem 1. osztályú Tiszti Szolgálati Jel 1912/13-as Emlékkereszt Olasz Korona Rend Tiszti Keresztje Bolgár Nemzeti Katonai Érdemkereszt II. Osztálya Osztrák Háborús Emlékérem
Halál oka	lőtt seb
Házastársa	Jordán Margit
Rokonai	Bakalovich Szilárd, apja Németh Mária, anyja Bakay Zsigmond, öccse Bakay Gyula, öccse Bakay Árpád, öccse
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakay Szilárd témájú médiaállományokat.

Vitéz Bakay Szilárd (1896-ig Bakalovich) (Budapest, 1892. szeptember 8. – Sopronkőhida (?), 1947. március 17.) magyar katona, vezérezredes, 1944-ben az I. budapesti hadtest parancsnoka és Budapest vezénylő tábornoka.

Élete

Apja Bakay Szilárd, az I. honvéd gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnoka, anyja Németh Mária, egy budapesti vasáru-nagykereskedő lánya. Apja 1897-ben – 43 évesen – szívbénulásban meghalt. Anyja huszonhat évesen négy gyermekkel egyedül maradt.

Árvaszéki ösztöndíjjal 1902-től a cs. és kir. Kassai és Kőszegi Katonai Alreáliskolák, ezt követően a kismartoni Főreál (Militär Oberrealschule), majd 1906–1909 között a morvafehértemplomi (Mährisch-Weisskirchen) cs. és kir. lovassági Hadapródiskola (Kadettenschule) növendéke volt, amely tanintézetekbe csak kiváló alreál iskolai eredménnyel kerülhettek felvételre a növendékek.

1909-ben felvételt nyert a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiára. 1912-ben jeles eredménnyel végzett, gyalogsági hadnaggyá avatták. 1912 és 1914 között a kaposvári – Albrecht főherceg nevét viselő – k. u. k. 44. gyalogezredhez osztották be csapattisztnek. 1914-ben zászlóalját áthelyezték Budapestre. Az első világháború kitörésekor századparancsnok-helyettesi beosztásban szolgált. Alakulatát hamarosan a déli frontra vezényelték. 1915 januárjában a harcokban tanúsított bátorságáért soron kívül főhadnaggyá léptették elő, és 23 évesen a 44. gyalogezred 4. századának parancsnoka lett. 1916-ban megkapta az egyik legmagasabb kitüntetést, a Vaskorona-rend III. osztályát. Kinevezték a 72. Rohamzászlóalj parancsnokának. Vezérkari tanfolyamot végzett Nagyszebenben. A dél-oroszországi fronton már vezérkari tisztként teljesített szolgálatot. 1918-ban soron kívül századossá léptették elő.

1919 januárjában házasságot kötött Jordán Margittal. Egyetlen gyermekük, Szilárd 1920-ban született és később ő is a katonai hivatást választotta. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején letartóztatták, Kaposváron és Budapesten a Margit körúti katonai fogházban raboskodott július 27-éig. Szabadulása és a kommün bukása után újból aktív katonai szolgálatra jelentkezett, és Kaposvárott kapott csapattiszti beosztást. 1922-ben Pécsre vezényelték a 4. vegyesdandár parancsnokságára. Befejezte a Hadiakadémiát, és még ebben az évben felvételt nyert a vitézi rendbe.

1925-ben a Honvédelmi Minisztérium Elnöki D. osztályára helyezték (az osztály feladata a Miniszterelnökséggel való kapcsolattartás, a katonai tanácsadók kijelölése volt). Gyakran utazott katonai delegációk tagjaként külföldre, katonai képzettségén túlmenően francia, német és angol nyelvtudását is kamatoztatni tudta. 1926-ban őrnaggyá léptették elő. 1929-ben a Honvédelmi Minisztérium VI/2. katonai hírszerzési osztályára került. 1939-ig az osztály állományában maradt különböző megbízatásokkal. A katonai hírszerzés civil útlevéllel néhány hónapra Londonba küldte, ismeretlen megbízatással. 1931-ben alezredessé léptették elő.

1933. április 1. és 1933. szeptember 15. között Belgrádban és Athénben, 1934. január 1. és 1939. május 1. között Szófiában katonai attasé volt. 1935-ben kapta meg ezredesi előléptetését. 1939-ben szófiai attaséként jelentette, hogy a német–szovjet megnemtámadási szerződés megkötése rövidesen megtörténik, de Budapesten ezt kétkedéssel fogadták. Még ez évben hazarendelték, új beosztást kapott. 1939–1942 között a debreceni a 17. könnyű hadosztály parancsnoka volt. 1940-ben tábornokká (vezérőrnagy) léptették elő. Szeptemberben, Erdély visszacsatolásakor dandárjával részt vett a hadműveletekben.

1942. augusztus 1-jétől kinevezték a kijevi magyar megszálló alakulatok főparancsnokává, majd 1942. október 1-jén altábornaggyá léptették elő. 1943. május 15-ig tartó hatásköre kettős szabályozás alá esett, így nemcsak a magyar harcoló alakulatok parancsnokának (Szombathelyi Ferenc), hanem a német katonai főparancsnoknak (Wilhelm Keitel) is alárendeltje volt. 1943. május 15-én nevezték ki a szombathelyi III. hadtest parancsnokának, de szolgálati helyét és beosztását – a teljes nyugati határszakasz biztosítását – ténylegesen csak 1943. augusztus 1-jén foglalta el. Az 1944. március 19-i német megszállást megelőző hetekben kidolgozta a fegyveres ellenállás lehetőségének tervét, de felsőbb parancsra azt nem hajtották végre. 1944 júniusa és júliusa között Budapesten a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke volt. 1944. augusztus 1-jén a budapesti I. hadtest parancsnoka, Budapest vezénylő tábornoka (altábornagyi rendfokozatban). A kiugrási kísérlet előkészítésének egyik kulcsfigurája volt.

1944. október 8-án Budapestről a németek elrabolták, és még aznap repülőgéppel a Gestapo bécsi központjába vitték. Néhány napos őrizet után átszállították a mauthauseni fogolytáborba, ahol 1945. május 5-éig raboskodott. A tábort felszabadító amerikai csapatok azonosították, ellenőrizték személyi adatait, de nem vonták vizsgálat alá. 1945 júniusában a szovjet elhárító hatóságok is megvizsgálták az ügyét. Nem találták bűnösnek, elengedték. 1945. január 24-én a Honvédségi Rendeletekben közzétett „Nemzetvezetői elhatározások” alapján „…a magyar nemzet ellen elkövetett hűtlenség miatt…” a nyilas kormány megfosztotta altábornagyi rangjától.

1945 nyarán hazatért. A népbíróság világháborús katonai tevékenységéért vádat emelt ellene, de felmentették. A Honvédelmi Minisztérium vizsgáló bizottsága igazolta, nyugállományba helyezték. 1946. április 11-én Szombathelyről, Lipp Vilmos utcai házából (ma Somlai utca) bírói végzés nélkül elhurcolták. 1947. március 17-én, azóta is ismeretlen helyen (feltehetően Sopronkőhidán) golyó által kivégezték.

1991. március 15-én Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz vezérezredessé léptette elő. A kinevezési okmányt Antall József miniszterelnök is ellenjegyezte. 1992. szeptember 22-i végzésével a szovjet katonai ügyészség is rehabilitálta. Döntésében kimondta, hogy a szovjet törvények értelmében nem követett el háborús bűncselekményt és megállapította, hogy a budapesti Szovjet Helyőrség Katonai Bírósága 1946. december 23-án jogsértően hozott halálos ítéletet Bakay ellen és annak Moszkvában történt jóváhagyása is törvénytelen volt.

2004 júliusában a Moszkvai Katonai Archívum a Magyar Külügyminisztériumon keresztül megküldte Bakay Szilárd részletes, 90 oldalas, eredeti, de hiányos orosz nyelvű peranyagát. Az anyag tartalmazza a tárgyalás jegyzőkönyveit, az ítéletet és a golyó általi végrehajtás tényét is. 2006. december 16-án a Magyar Örökség és Európa Egyesület Bakay Szilárdnak – hazafias helytállásáért – a Magyar Örökség díjat adományozta. A Hadtörténeti Intézetben található katonai személyi kartonján „Háborús szolgálatának értéke 6-os” minősítés áll, ez hadtörténészek véleménye szerint a legmagasabb háborús szolgálati minősítés. Bakay öccsének, Vitéz Bakay Zsigmond (1894-1949) ezredesnek, is megvolt ez a legmagasabb háborús minősítése.

2015. március 17-én, halálának 68. évfordulója alkalmából, családja, Szombathely városa, a Recski szövetség és a Történelmi Vitézi rend megkoszorúzta a Somlay Artúr utcában álló ház falán függő emléktáblát.

Források

• Századunk- Bakay elrablása
• Vitéz Bakay Szilárd altábornagy élete pdf (1945-1947)
• Bakay életrajza I.-Pais. [2015. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 15.)
• Bakay életrajza II.-Pais
• Bakay emléktábla koszorúzás I.-Pais
• Bakay emléktábla koszorúzás II.
• Magyar életrajzi lexikon
• Rendjelei^{[halott link]}
• Horthy Miklós kiáltványa. [2019. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 18.)
• Magyar krónika
• Magyar Örökség Díj. [2008. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
• Generals database
• Geni.com Profil
• Várnai csata emlékünnep-1935-ös Filmhiradó^{[halott link]}
• HM Zrínyi Kommunikációs Kht.: Szemle pp. 4, 2006 [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
• Burkon László: Nem csak a család ügye. Vas Népe, 2008. március 22. [2008. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
• Szakály Sándor. A magyar katonai elit 1938-1945. Magvető (1987). ISBN 9631410811 
• Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és Adattár. Bp. 2003. Ister Kiadó. ISBN 9789639243767
• Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) V32000/23
• Hadtörténelmi Levéltár és Irattár – Bakay Szilárdra vonatkozó iratai
• Vitézi Rend Tiszti névsor
• Bodrogi Péter – Molnár József – Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv, Bp., 2005