Adriaen van Ostade
| Adriaen van Ostade | |
 | |
| Frans Hals festménye (1645 és 1648 között) | |
| Született | 1610. december 10.[1][2][3][4][5] Haarlem |
| Elhunyt | 1685 (74-75 évesen)[6][7][8][9][10] Haarlem |
| Állampolgársága | Németalföldi Köztársaság |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Adriaen van Ostade témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adriaen van Ostade (Haarlem, 1610. december 10. – Haarlem, 1685. április 30.) holland festő, Isaac van Ostade bátyja.
Élete
Jan Hendricx Ostade takács fiaként született Adriaen Jansz Hendricx néven. A "van Ostade" nevet később vette fel öccsével együtt, s mindketten Frans Hals tanítványai voltak, életük túlnyomó részét szülővárosukban töltötték. 1632-ben megfordult Utrechtben. 28 évesen házasodott, ám felesége két évvel később, 1640-ben elhunyt. 1657-ben elvette Anna Ingels-t, 1666-ban újra megözvegyült. Ezt követően műtermet nyitott és tanítványokat vállalt. Mestere volt többek között az alábbi művészeknek: Cornelis Pietersz Bega, Cornelis Dusart, Jan de Groot, Frans de Jongh, Michiel van Musscher, Isaac van Ostade, Evert Oudendijck és Jan Steen. 1672-ben Lübeckbe indult, de végül Amszterdamban kötött ki, Konstantyn Sennepar műgyűjtőnél. Az ott készített rajzait később Jonas Witsen vásárolta meg.
Művészete
Ostade a híres holland parasztkép-festők között az egyik legnépszerűbb. Nagyon sokat festett és valamennyi képén jóízű, ha nem is éppen válogatós humora, erős festői érzéke, jellemző tehetsége nyilatkozik meg. Pályája első részében, mint Brouwer, az erős hatásokat keresi. Ilyen jellegű képei: a Paraszttánc a csapszékben, a Kártyázó parasztok és parasztasszonyok (1637), Az ízlés, A dorbézolók és A szaglás. A későbbi képeinek finom festői hatása, a mesteri világítás Rembrandtra emlékeztet. Fejlődésének eme tetőpontjáról való képei: A kintornás ember (1640), a Tollmetsző (1641) és a Halkofa, a Paraszttánc (1647), a Parasztok verekedése (1656), Kettecskén (1642), Paraszttársaság (1661), Lugasban mulató parasztok (1659), A művész műtermében (1663), Falusi iskola (1662), Falusi hangverseny (1665) stb. Utolsó idejében festett képei közül a legkitűnőbb az Utasok pihenője (1671). Számos rézkarcot is készített.
Galéria
-
Adriaen van Ostade portréja (Frans Hals alkotása) -
Parasztok a kocsmában -
Ivó és muzsikáló parasztok -
Egy fiú portréja -
Tivornyáző és táncoló parasztok -
Kocsmai jelenet (akvarell) -
Tájkép egy régi tölgyfával -
A dohányzó patikus -
Családi kép -
A kuruzsló -
Borbélynál
Jegyzetek
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ 48844, 2017. október 9., Adriaen Jansz Van Ostade
- ↑ Artnet. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ [11282 Királyi Művészeti Akadémia]. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Athenaeum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ ECARTICO (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források
- A művészet története : a barokk. Budapest : Corvina, 1988. Adriaen van Ostade lásd 178-179. p. ISBN 963 13 2393 5
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
