A Vatikán és a Kínai Köztársaság kapcsolatai

A Szentszék és a Kínai Köztársaság (elterjedtebb nevén Tajvan) közötti kapcsolatok nem diplomáciai szinten 1922-ben, diplomáciai szinten pedig 1942-ben jöttek létre. A Vatikán az "Egy Kína" elve alapján a tajpeji kormányt (Kínai Köztársaság) ismeri el a pekingi (Kínai Népköztársaság) helyett Kína törvényes képviselőjeként.

A Vatikán (narancssárga) és a Kínai Köztársaság (sötétzöld: Tajvan; világoszöld: történelmi területi követelések) földrajzi elhelyezkedése

Történelem

1917-ben megállapodás született a Szentszék és a Kínai Köztársaság között a diplomáciai kapcsolatok létrehozásáról. Ezt a lépést azonban meggátolta Franciaország, amely a második ópiumháború végén Kínára kényszerített szerződésekkel protektorátusokat hozott létre az országban működő katolikus missziók felett.[1][2][3]

1922-ben Celso Benigno Luigi Costantini érseket nevezték ki az országban működő apostoli küldöttség élére. [1][2] Noha Costantini érsek nem rendelkezett diplomáciai státusszal, a kínai kormány ugyanolyan bánásmódban részesítette, mint a Kínába küldött diplomáciai delegációkat Szun Jat-szen 1925-ös temetésén[4] Costantini érsek 1933-ban hagyta el Kínát, és Mario Zanin érsek követte őt, akit szintén diplomataként kezeltek.[5]

A teljes értékű diplomáciai kapcsolatok végül 1942. október 23-án jöttek létre,[6] és Antonio Riberi érsek által 1946-ban az elnöknek adott megbízólevelének átadásával a Szentszék kínai apostoli küldöttsége diplomáciai státuszt kapott.[7] [8]

Zavaros időszak következett, miután a kínai nacionalista kormány 1949-ben a Tajvan szigetén található Tajpejbe költözött. Bár számos diplomáciai képviselet követte a kormányt Tajpejbe, a Szentszék missziója a szárazföldön maradt, és kapcsolatot keresett az új kommunista rezsimmel, amely nem fogadta el Riberit diplomatának, és 1951-ben kiutasította. A következő évben a pekingi kormány elutasítása után a Szentszék újra felvette a kapcsolatot a Kuomintanggal, amely a szárazföldön elszenvedett veresége és területének Tajvanra redukálódása ellenére továbbra is egész Kínát kívánta képviselni, így a szigetország neve továbbra is Kínai Köztársaság maradt.[9]

A vatikáni nagykövetség, 1964

Az ENSZ 1971. október 25-ig továbbra is Kína kormányaként ismerte el a Csang Kaj-sek által vezetett tajvani kormányt. Ezen a napon megszűnt a Kínai Köztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezete alapító tagjának és az ENSZ BT állandó tagjának lenni, Kína képviselője Mao Ce-tung kormánya, Kínai Népköztársaság lett. Noha a Szentszék még teljes mértékben elismerte a KK-t, figyelembe vette a megváltozott helyzetet azzal, hogy a nunciusi címet – aki a Szentszéket Tajpejben képviselte – ügyvivővé nevezte át. Mivel a nunciusi posztra nem neveztek ki utódot, a tajpeji missziót azóta csak egy ügyvivő vezeti. A tajpeji kormány nem változtatott a római szentszéki nagykövetség jogállásán.

2005. április 8-án Csen Suj-pien elnök képviselte Kínát II. János Pál pápa temetésén. 2013 márciusában Ma Jing-csiu elnök látogatott el a Vatikánba, hogy részt vegyen Ferenc pápa beiktatásán, azonban még egyetlen pápa sem járt Tajvanon, még II. János Pál sem, pedig ő utazott a legtöbbet minden pápa közül.

Ahogy az azoknál az országoknál szokás, amelyek diplomáciai kapcsolatot tartanak fenn Tajvannal, a Vatikán a diplomáciában a Kínai Köztársaság kormányát ismeri el Kína egyetlen legitim kormányaként, és a pápai állam az egyetlen ország Európában, ami a tajpeji kormányt ismeri el a pekingi helyett.

A Szentszék továbbra is tárgyalásokat folytat a Kínai Népköztársasággal az elismerésről, azonban a Szentszék biztosította Tajvant, hogy a pekingi kormánnyal folytatott tárgyalások nem mennek a Kínai Köztársasággal fennálló kapcsolataik rovására.[10]

  • Like all other resident embassies to the Holy See, that of the Republic of China is located in Rome, outside of Vatican City, in a country with which the ROC has no diplomatic links
    Mint minden más, a Vatikánnal diplomáciai kapcsolatot fenntartó ország nagykövetsége, a Kínai Köztársaságé is Rómában található, a Vatikánon kívül, egy olyan országban, amellyel Tajvannak nincsenek diplomáciai kapcsolatai.
  • Apostolic Nunciature in Taipei, Taiwan
    Az Apostoli nunciatúra Tajpejben, Tajvanon, a Kínai Köztársaságban
  • At the funeral of Pope John Paul II, Taiwan's President Chen Shui-bian (far left), seated as head of state in French alphabetical order (Chine immediately after Brésil) beside President Luiz Inácio Lula da Silva of Brazil and his wife
    János Pál pápa, Csen Suj-pien (bal) tajvani elnök temetésén

Jegyzetek

  1. ↑ a b Leung, Beatrice. Sino-Vatican relations : problems in conflicting authority, 1976-1986. Cambridge: Cambridge University Press (1992. április 25.). ISBN 0-521-38173-8. OCLC 21907931 
  2. ↑ a b Nicolas Standaert, R. G. Tiedemann, Handbook of Christianity in China, vol. 2 (BRILL 2009 ISBN 9789004114302), pp. 564–565
  3. ↑ Védrenne (2012), p. 32
  4. ↑ Landry Védrenne, "The Diplomatic Relations between the Holy See and the Republic of China from 1942 to 2012: History, Challenges, and Perspectives" (National Chengchi University, 2012), p. 36
  5. ↑ China - from the Tablet Archive. [2015. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 17.)
  6. ↑ Thanksgiving: 70th Anniv of Diplomatic Ties
  7. ↑ Leung (1992), p. 44
  8. ↑ Védrenne (2012), p. 42
  9. ↑ China Church Quarterly, Fall 2008
  10. ↑ „Taiwan says it has Vatican assurances on China accord”, www.reuters.com, 2020. szeptember 15. (Hozzáférés: 2021. február 15.) 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Holy See–Taiwan relations című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.